A kétezer éves magyar történelem első ezer esztendeje ugyan nagyrészt ködbe vész (és jórészt az Ural hegység körüli és/vagy Belső-ázsiai tartózkodásunkat, majd az Európa felé történő vándorlásunkat öleli fel), a második ezer évről azért elég sokat tudunk. Például azt, hogy több államformát váltogattunk egymás után. A legelső a fejedelemség volt, mely a Honfoglalás idejére esett, majd következett az államalapítással létrejövő "patrimoniális monarchia" (melyben a földbirtok adta az államhatalom alapját). Ez jellemezte az Árpád-kort és az utána következő Anjou-korszakot is, Zsigmond 50 évével együtt, összesen közel fél évezreden keresztül.

Ezt a tipikusan középkori berendezkedést három királyságforma követte egymás után: a rendi monarchia (1438-1848), melyben már a király a nemesekkel együtt volt kénytelen uralkodni, majd az alkotmányos monarchia (1848-1918), amikor a király hatalmát egy alkotmány is korlátozta (bár közben egy kis "abszolutizmust is kaptunk az osztrákoktól [1849-1865]) és végül jött a király nélküli monarchia (1920-1946), ami nálunk Horthy-kor néven vonult be a történelem-könyvekbe (mint a kormányzó "kvázi-uralkodásának" időszaka). Rögtön feltűnhet a "hézag" 1918 és 1920 között, ami azért van, mert akkor először történelmünkben nem a királyság, hanem a köztársaság berendezkedését választottuk.

Az első magyar köztársaságot az első világháborút követő őszirózsás forradalom hozta el, melynek győzelme után Károlyi Mihály gróf megteremtette az első magyar parlamentáris berendezkedést. Ez a forma csupán négy és fél hónapot élt meg (1918 október 31 és 1919 március 21 között), mert a legkevésbé sem tudta orvosolni az akkori problémákat. Nem tudta megoldani például az országos nyomort, a munkanélküliséget és a környező "antant-bérenc" hadseregek (cseh, román, szerbe csapatok) folyamatos hazánkba nyomulását. A Károlyi-rendszer tanácstalanságát és a káoszt kihasználva a kommunisták kaparintották meg a hatalmat (1913 március 21.) és jött 133 napnyi kommunista diktatúra (tanácsköztársaság). Ezt az újabb 4,5 hónapot nem tekinthetjük azonban valódi köztársaságnak, mert annak egyetlen "kelléke" sem valósult meg (nem volt több párti pluralizmus, nem volt valódi parlament, nem voltak szabad választások és nem érvényesültek a polgári szabadságjogok).

A két baloldali fordulatot (őszirózsás forradalom és tanácsköztársaság) egy román megszállás követte és hazánk nyakig merült a teljes káoszba, amit még Trianon tragédiája is tovább fokozott. Így 1920-ra az a tanulság kezdett kialakulni mindenkiben, hogy a köztársasági berendezkedés csak bajt, nyomort és szerencsétlenséget hozhat a magyarság számára. Régiesen mondva: "a kommunista és zsidó gyűlölet magja elhintetett" a jó magyar földben. A tanulságot aztán 1920 tavaszán leszűrve: újra visszatértünk a királyság rendszeréhez, bár királyt nem tudtunk szerezni magunknak. Habsburg uralkodó nem jöhetett szóba (az antant nem engedte volna) máshonnan meg nem jött jelentkező. Így maradt Horthy, akit sebtiben kormányzóvá avattunk (némileg engedve nemzeti hadseregének, mely csőre töltött fegyverekkel vette körbe a parlamentet, nehogy rosszul lendüljenek magasba a képviselői kezek).

A Horthy-rendszer autokráciája azonban működőképesnek bizonyult: a Bethlen-korszak (1921-1931) konszolidálta a viszonyokat, az uralkodó konzervatív nemesi elit pedig zavartalanul vezette az országot, őrizve kiváltságait. Ennek a nemzeti-konzervatív királyságnak azonban a Hitler oldalán végigharcolt második világháború 25 év után véget vetett és 1946-ban újra köztársaság lett Magyarországból.

A Horthy-kor "szerényen visszafogott" külsőségei

A második magyar köztársaság 3,5 éve 1946 február 1 és 1949 augusztus 20 közt azonban a Rákosi-banda (Gerő, Farkas, Révai) hatalomátvételéről szólt, szovjet támogatással. A kommunista diktatúra az 1949-es sztálinista alkotmánnyal lett teljes és ágyazott meg 40 évnyi szocialista berendezkedésnek, melyet megint csak nem lehetett valódi köztársaságnak nevezni a Rákosista keményvonalas-, majd Kádári felpuhított diktatúra miatt.

Az 1985-el meginduló (Gorbacsov megjelenésével beinduló) és az 1990-es első szabad választásokkal révbe érő rendszerváltás teremtette meg 1989-ben a harmadik magyar köztársaságot. A korszak első éveiben kialakult a magyar demokrácia alapvető keretrendszere, mely később fokozatosan újabb és újabb átalakításokon esett keresztül (főleg 2010 után), egészen a jelenlegi nemzeti-konzervatív-populista berendezkedés rögzüléséig. Összesen 8 (azaz nyolc) alkotmánymódosítás történt 2012 óta (az utolsó módosításra 4 hónapja került sor).

Ha történelmünk XX. századi időszakát vesszük górcső alá, akkor a színes államforma-paletta alapvetően 4 megjelenési formában bukkan fel: alkotmányos királyság (1918 előtt), parlamentáris demokrácia (1918-1920, 1946-1949, 1989-2010), diktatúra (1919, 1949-1989) és autokrácia (1920-1946, 2010-2020). Nagy kérdés: mi jön később?  

 2020.05.10.15:12