Épp 79 évvel ezelőtt, 1941 június 22-én indult meg a Hitler vezette náci Németország hadseregének támadása a Szovjetunió ellen abból a célból, hogy az Arhangelszk - Asztrahán vonalat elérve ("AA line") és a Szovjetunió európai területeit elfoglalva térdre kényszerítse a sztálini kommunista államot, rabszolgasorba taszítva lakosait és birtokba véve annak ásványi-, természeti kincseit, erőforrásait illetve termőföldjeit.
Az alábbi térképen a nácik által tervezett "AA line" látható, vagyis a kitűzött cél, melyet 1941 decemberéig kívántak elérni, messze a német határoktól és jóval Moszkva mögött.
Adolf Hitler 1941 tavaszára már elfoglalta vagy szövetségébe kényszerítette Európa nagy részét, csupán Anglia állt ellen támadásainak illetve Európán kívül az USA dacolt akaratával. A Führer azonban szentül hitte, hogy - az angliai csata kudarca ellenére - idővel megtöri majd a briteket, akik hamarosan meghajolnak előtte, főleg ha (és amikor) belefáradnak a német kordon okozta elszigeteltségbe. (Anglia meghódítását évekig halogatta, közben viszont az 1940 nyarán és őszén elvesztett 600 német vadászgépet soha nem tudta pótolni.) Amerikától nem tartott, mert heterogén, gyenge és elkényelmesedett országnak gondolta, mely képtelen a kitartó és hatékony harcra (főleg ha a tiszta vérű, felsőbbrendű és tökéletes németséggel kerül szemben).
A nácik - bár a háború küszöbén időnyerés céljából ideiglenes szövetséget kötöttek Sztálinnal - valójában a Szovjetunió népeit alsóbbrendűeknek tartották és ideológiájuknak megfelelően úgy hitték, hogy az "übermensch" németségnek egyenesen kötelessége elfoglalnia hatalmas területeiket, felhasználni kőolaj, szén, vasérc és egyéb kincseiket. A szlávokat rabszolga feladatokra szánták, mert a hitleri propaganda azt hangoztatta, hogy az árja német felsőbbrendűség a másokon való uralkodás történelmi szerepére predesztinálja őket. Hitlernek kész terve volt arra vonatkozóan, hogy a Szovjetunió európai területeit hogyan hasznosítja majd (miután elfoglalta az országot). Az ókori Róma mintájára rabszolgatartó telepeket tervezett létesíteni keleten, pontosabban gyárakat, üzemeket, melyben az oroszok a III. Birodalomért dolgozhatnak majd, az árják vezetése mellett.
A Führernek kétsége sem volt afelől, hogy a 180 milliós (vagyis két Németországnál is népesebb) kommunista államot könnyedén elfoglalja majd a Wehrmacht. Egyszerűen figyelmen kívül hagyott több olyan szempontot is, melyek mind az oroszok mellett szóltak. Ilyen tényező volt az említett népességszám is, hiszen a 80 millió lakosú Németország egy elhúzódó (értsd: egy évnél tovább tartó) háború esetén nem tud akkora élőerő tartalékot mozgósítani, mint a 180 millió lakosú Szovjetunió. Szintén nem vette számításba, a hatalmas távolságokat: a németek által efoglalandó terület 2,5 - 3 millió km2 volt (a mai Ukrajna + a mai Oroszország területe az AA vonalig), ami még a teljes német hadsereg felének (3,5 millió katonának) bevetése esetén is nagyon komoly utánpótlási problémákat jelent, nem beszélve arról, hogy egy ennyire hosszú arcvonalon alig van lehetőség a mélységi védekezésre, vagy második vonal kialakítására.
Szintén lebecsülte a német vezérkar a földrajzi és éghajlati körülményekből adódó problémákat: a tartósan mínusz 30 fokos hideg és a hatalmas hó - melyekhez az oroszok hozzá voltak szokva, ám a németeknek új volt - megviselt embert, gépet, állatot (lovat) egyaránt. Bár vannak történészek, akik szerint "tél tábornok" jelentősége túl van becsülve - hiszen a nagy szovjet előretöréseknél éppen hogy nem voltak nagy mínuszok - a hideg és a hó igenis megnehezítette a német csapatmozgásokat, a harcoló egységek utánpótlás-biztosítását és a Wehrmacht-hadműveleteket is. (Nem beszélve arról, hogy a harckocsik motorjait szinte folyamatosan járatni kellett, ami óriásira növelte a benzin-fogyasztást és így a sok ezer kilométerről történő benzin-utánpótlás volumenét is.)
Lebecsülte Hitler az amerikai kölcsönbérleti szállítmányok hatásait is, pedig az amerikaiak közel 400 ezer teherautót szállítottak az oroszoknak a harcok alatt. (A Lend-Lease szállítmányok már 1942-ben is a szovjet katonai termelés 10-13% -át tették ki.) Sajátos problémát jelentett az is, hogy a németek nem kalkuláltak a szovjet hadiipar termelékenységével és alig ismerték a T-34 -es orosz harckocsik ütőképességét. Bár ez a szovjet tanktípus számtalan tényezőjében leegyszerűsített műszaki megoldásokkal készült, kiválóan alkalmasnak bizonyult a nagy tömeggyártásra és olcsósága miatt arra is, hogy akár 58 ezres darabszámban készítve a teljes fronton - a finn határtól (és sarkvidéktől) le egészen a Fekete-tengerig bevessék a németek ellen.
Az alábbi táblázat a háború alatti szovjet harckocsi-gyártás számait mutatja. Jól látszik, hogy a T-34 -es tankokból a legtöbbet 1944-ben gyártották le: közel 4 ezer darab 76 mm-es löveggel rendelkező hagyományos harckocsi készült és további 10 ezer új típusú, 85 mm-es gördült ki az orosz gyárakból. (Viszont 1941-ben, a Barbarossa-hadművelet évében még csak alig 3016 db T-34-es készült csupán.)
Végül kiemelendő, hogy bár kezdetben a Barbarossa-hadművelet német létszám- és harci-eszköz fölénnyel indult (1941 június 22-én), ám fél év után, 1941 decemberére az erőviszonyok kiegyenlítetté váltak, majd később a nagyobb szovjet ipar és lakosságszám lassan felülkerekedett és megelőzte a német adottságokat. Sokkal később, 1944-re már kétszeres, majd két és félszeres lett mindenben a szovjet fölény.
Ami a németek támadó hadműveleteit illeti: a Barbarossa-terv kezdetben nagy sikerrel indult, a németek nagyon gyorsan törtek előre a Szovjetunióban: az északi hadseregcsoport (Heeresgruppe Nord) Leningrád felé, a középső hadseregcsoport (Heeresgruppe Mitte) Moszkva irányába, a déli hadseregcsoport pedig (Heeresgruppe Süd) a Kijev-Harkov vonalon nyomult a belső területek felé. A három hadsereg-csoport parancsnok: Wilhelm von Leeb, Fedor von Bock és az öreg Gerd von Rundstedt kezdetben sikert sikerre halmoztak. Mintegy 3,5 millió német katona taposta az orosz földet és 3500 harckocsi támadta a Vörös Hadsereget. Már 1941 július 12 –én elesett Szmolenszk, majd szeptember 19 –én Kijev végül október 25 –én Harkov.
Aztán egyszer csak jöttek a kudarcok: Leningrádot ugyan körbezárták, a város bevétele azonban nem sikerült, Moszkva elfoglalása pedig kemény diónak bizonyult. Hitler 1941 október 2-án adott parancsot a Tájfun hadművelet megindítására, Heinz Guderian pedig 2000 harckocsival 1300 repülővel és 77 hadosztálynyi katonával indult Moszkva bevételére. A moszkvai csata 1941 novemberének végén érte el csúcspontját, amikor a Wehrmacht előörsei 25 km-re állomásoztak a Kreml -től. Közben azonban Sztálin nagy haderő-átcsoportosításokra adott parancsot és a Moszkva körüli orosz csapatok utánpótláshoz és létszám-megerősítésekhez jutottak.
A fenti táblázat azt mutatja, hogy 1941 novemberéig a németek 1,4 - 1,9 szeres fölényt élveztek a keleti fronton, mely azonban 1941 decemberétől megfordult.
A szovjet ellentámadás 1941 december 5-én Zsukov vezetésével 500 km-es frontszakaszon indult meg (Kaliny városától Jelecig) és egyetlen hónap alatt 100 kilométerrel nyomta vissza a németeket. Ezzel a Barbarossa-hadművelet hivatalosan is véget ért. Következett a keleti front történetének azon szakasza, melyben a németek utolsó nagy támadásukat készítettek elő és hajtották végre, ezúttal a déli hadseregcsoportot kiválasztva a feladatra. (A cél Sztálingrád és a Kaukázus lett.)
A Barbarossa-terv máig a történelem legnagyobb támadó hadműveletét valósította meg, ám nem számolt rengeteg körülménnyel, melyek együttesen az offenzíva kudarcát hozták. Ugyanakkor a kitűzött területek felét elfoglalták a németek és pozíciókat szereztek egy második támadó hullám megindítására. A végső bukás csak ennek kudarca után következett be.
2020.05.24.(14:44)
Az utolsó 100 komment: