Az orosz történelem több nagy sikert is felmutathat, - például IV. Iván birodalom-alkotását (1533 és 1547 között), Nagy Péter és Nagy Katalin hódításait (a 17.-18. században), Napóleon legyőzését (I. Sándor által [1801-1825]) - ám az oroszok legnagyobb büszkesége mégis máig a "nagy honvédő háború" győzelme a II. világháborúban. Ez volt az a küzdelem, mely bár 21 millió orosz életet követelt, mégis a legnagyobb nemzeti büszkeséggel tölti el a mai napig az oroszokat. Ez a győzelem tette egyértelmű világhatalommá országukat.

A kép forrása: Link

De miért is olyan büszkék győzelmükre az oroszok? Sztálin és Zsukov marsall vezetésével az 1941 június 22-én megtámadott Szovjetunió képes volt megvédenie magát a 3 milliós német haderővel szemben és Moszkva alatt 1941 decemberében először vereséget mérni az addig legyőzhetetlennek hitt Wehrmachtra. A németek Barbarossa terve kudarcot vallott 1942 januárjára, majd pontosan egy évre rá a sztálingrádi győzelem végképp egyértelművé tette: a Szovjetunió képes legyőzni Hitler hadseregét. A többi korabeli nagyhatalom: Anglia, Franciaország és az USA 1941-ben még nem volt képes igazi sikereket felmutatni (az elsőt az oroszok után az amerikaiak aratják majd a Csendes-óceánon a Midwayi győzelemmel 1942 júniusában).

A háborút az oroszok egymagukban is megnyerhették volna, de az USA hadba-lépésével (és a nyugati front megnyitásával) felgyorsulhattak az események: a németek 1945 május 7-én előbb Reimsben, majd május 8-án éjfél körül Berlinben (a karlshorsti tiszti iskola épületében) az oroszok előtt is aláírták a fegyverszünetet. Mivel ekkor Moszkvában már május 9-e volt (és az lett a béke első napja is), így ez a dátum lett az orosz történelem egyik legfontosabb napja. (Hivatalos ünnep, 1965-től lett május 8 a Szovjetunióban.) 

Moszkva, 1941 decembere (forrás: link)

Moszkvában a második világháborús győzelmük emlékére minden évben tartottak győzelem napi felvonulást, mely a hidegháború alatt, de még inkább Putyin 2008-as birodalmi külpolitikájának kezdete óta egyre inkább egy sajátos erődemonstrációvá vált. 1995-től veteránok is a felvonulás részét képezik, 2008-tól pedig nehézfegyverek, rakétarendszerek is megjelennek az erődemonstrációkon. Az üzenet:

Putyin 1999 decemberében kaparintotta meg a teljhatalmat Oroszországban (Jelcintől) és bár az első években még nem mutatott birodalom-építő tervekre utaló jeleket, 2008-tól teljesen új külpolitikába kezdett. Ekkor indult a Grúzia elleni orosz agresszió és az Anatolij Szergyukov hadügyminiszter nevével fémjelzett katonai korszerűsítési program, melyet aztán 2012-től Szergej Sojgu folytatott (a mai napig). Putyin ekkortól szinte évről évre jelentette be az orosz hadiipar fejlesztéseit, újabb és újabb korszerű fegyvereit. Legutoljára április végén az RSZ-28 Szarmat interkontinentális ballisztikus rakétarendszert, mely több ezer kilométerre is képes 1-2 megatonna pusztítóerejű akár 10 különálló atomtöltetből álló csapásmérő-erőt eljuttatni. Tesztelése során április 20-án Arhangelszk közeléből egészen Kamcsatkáig juttattak el egy rakétát (ami azt jelenti, hogy a Föld bármely pontja elérhető ezzel a fegyver-rendszerrel, bármikor). Ami az orosz agressziót illeti: Grúzia megtámadása után után következett a szíriai orosz beavatkozás, majd 2014-ben a Krím lerohanása, végül idén az Ukrajna elleni támadás. Putyin új, birodalmi politikája azonban nem csak a környező államok megtámadásából áll, hanem a világ állandó fenyegetésével is atomfegyvereivel.

A győzelem napi felvonulásokon 2008-tól több tízezres létszámban jelennek meg az orosz hadsereg kijelölt alakulatai, kiválóságai: harckocsik, vadászgépek, rakéta-hordozó mobil-egységek, csapatszállítók. 2015-ben már 16 500 főt is elérte a felvonuló katonák száma.

Előfordult sokszor az is, hogy baráti diktatúrák vezetőit hívták meg a parádékra, ezzel is jelezve: "vannak szövetségeseink vagyis még erősebbek vagyunk, mint amit itt láttok". Idén azonban egyedi a helyzet: Putyin hadserege Ukrajnában harcol több mint két hónapja és alakulatainak teljesítménye enyhén szólva sem túl meggyőző. Kijev első bevételi kísérlete egyértelmű kudarc lett, az ukrán légierőt nem sikerült megsemmisíteniük, az ukrajnai nagyvárosok nem estek el és az ukrán nép elszántan harcol országáért. Emellett az orosz katonák harci moráljáról kiderül, hogy megdöbbentően alacsony, a modernnek hitt orosz harckocsikról kiderült, hogy alig állnak rendelkezésre (T-90M, Armata) és általában véve hibát hibára halmoz az orosz hadvezetés. Ráadásul a NATO egységesen és hatékonyan tudja támogatni az ukrán hadsereget, több milliárd dollárnyi fegyverzetet juttatva  a térségbe. Már két orosz hadihajót is kilőttek az ukránok és hatalmas mennyiségű orosz hadfelszerelés (pl harckocsik) kerülnek nap mint nap az ellenség kezére. Összefoglalva: az ukrajnai háború jobban aláásta az orosz hadseregről kialakult képet, mint az elmúlt 70 éve minden kudarca.

A tavalyi parádé, S-400 -as rakétarendszerek felvonulása. Forrás: link

Ehhez pedig az is hozzátartozik, hogy míg 1945-ben az oroszok egy valóban méltó győzelmet ünnepelhettek, hiszen megszabadították a világot a nácizmustól, addig most egy értelmetlen háborút erőltetnek saját testvérnépük ellen, egy megalomán diktátor önkényének engedelmeskedve, aki nem tűri, hogy szomszédai önálló és tőle független külpolitikát folytassanak (akár vele szemben álló szövetségeket választva az ő szövetségi rendszere helyett). Ám még ez a korlátozott háború sem tekinthető sikeresnek sem a történelmi jogosság sem a katonai szempontok alapján.

A mostani katonai parádé sokkal szegényesebb lesz, mint a tavalyi (vagy bármelyik korábbi, az elmúlt 10 évből), hiszen az orosz szárazföldi haderő fele Ukrajnában van. Baráti diktátorokat sem hívtak, így az erődemonstráló jelleg megkopottnak fog hatni. Putyin beszédére ezúttal mindenki kíváncsi lesz, mert a hivatalos hadiállapot bejelentésére számít a lakosság (és az elemzők), mely lehetővé tenné végre a tartalékosok mozgósítását és Ukrajnába vezérlését. Ám egy ilyen bejelentéssel Putyin elismerné korábbi tévedését az ukrajnai katonai akciók megítélését illetően (amit egészen idáig csak különleges katonai hadműveletnek degradált). Márpedig Putyinnál gőgösebb vezető nem sok akad, így elképzelhetetlen, hogy elismerje bármiben is a tévedését. Alighanem most is a gőgje győz majd és inkább a donbassi katonai hadműveletek hősies sikerességét emeli ki, úgy állítva be az egészet, hogy csupán az ottani oroszok védelmében jelentek meg katonái Ukrajnában (mintha magát Kijevet meg sem próbálták volna korábban bevenni). Valószínűleg nem jelenti be a háborút és inkább más módon próbál magasabb létszámot mozgósítani.

Az orosz hadsereg mítosza azonban jó időre odaveszett a sok kudarc miatt és már csak az atomfegyverek jelentette elrettentés lehet hatásos, hiszen Putyin hagyományos hadserege egyértelműen megbukott Ukrajnában. Maradt az orosz történelmi múlt iránti büszkeség illetve nosztalgia és az értelmetlen dacosság a világgal szemben. Alighanem ezt láthatjuk majd május 9-én a Vörös téren. 

Szintén érdekes témájú posztjaink: A Sándor-palota, Rózsa Sándor, hős, vagy bűnöző, Kabulra figyel a világ, A II. világháborús fegyver-verseny, Adolf Hitler személyi testtőre, Lengyelország 1939-es lerohanása, A Barbarossa-hadművelet, Hitler ellenség-képe,