Eremitha

Érdekességek egy eremita történésztől

A 10 kedvenc filmem a karantén alatt

2020. május 23. 12:46 - Eremitha

A márciusi, áprilisi és május első két hetére eső bezártság alatt én is azok közé tartoztam, akik a megszokottnál többet filmeztek és így vészelték át a legrázósabb hetek folytonos bezártságát. Bár még javában tart a járvány, sőt állítólag hamarosan jön a második hullám is (nyár végén), jelenleg azért egy pici lazítást érezhetünk (ha csak átmenetileg is). Visszatekintve az elmúlt két hónapomra összeállítottam azt a 10-es filmlistámat, mely elviselhetővé tette számomra ezeket az időket. Akad közte régi és mai alkotás is, több műfajból. Nézzük!

Extraction (2020)

extraction.jpg

Bevallom már nagyon vártam, hogy a Netflix új sikerfilmjét valahogyan megszerezzem és most a bezártság alatt sikerült is megnéznem. Látvány-kategóriában nagyon erős cucc és bár maga az alapsztori nem nagy szám, a film lendületessége teljesen leköti illetve kikapcsolja az embert. A részletesebb kritikák közül ez tetszett a legjobban. Ami saját véleményemet illeti: összességében bejött az Extraction, mert nagyon jól választották ki a helyszíneket (India és Banglades egzotikus városaiban járunk) és Sam Hargrave rendező is jó kis csapatot hozott össze: Chris Hemsworth kitett magáért és a csinos Golshifteh Farahani is hiteleset nyújtott. A történetről annyit: egy kiégett ex-kommandós (Chris Hemsworth) küzdelmeit láthatjuk, aki az indiai alvilág egyik vezérének megbízásából próbálja meg Bangladesből kimenekíteni annak 17 éves kamasz fiát. Szinte lehetetlennek tűnik az egész, mert több tucatnyian támadják a fickót (köztük a helyi, korrupt rendőrség is teljes létszámban), plusz egy profi fejvadász. Remek verekedési jelenetek, harc és rengeteg lövöldözés. Cool az egész, a kommandós illetve harci filmek kedvelőinek pedig TOP flash élmény.

Casino Royal (2006)

daniel_craig.jpg

A James Bond filmek sorában szerintem legjobb Casino Royalt 2006-ban már láttam egyszer és később is megnéztem egy alkalommal, de most jólesett újra elővenni. Megerősítette bennem, hogy a később forgatott részek - A Quantum csendje (2008), Skyfall (2012) és a Spectre (2015) - nyomába sem érnek Martin Campbell stílusos rendezésének. (Bár a Skyfall megközelíti ha leszámítjuk az idióta befejezést, mely nagyon gagyira sikeredett.) A 2006-ban csak 38 éves Daniel Craig egyértelműen a Casino Royalban nyújtja legjobb formáját és a Bond-lányok (akik felbukkannak oldalán) szerintem szintén ebben a részben  a legszebbek: ők Eva Green és Caterina Murino. A film alapsztorija nem olyan elcsépelt mint sok más Bond-epizódban és az egész filmnek van valamiféle stílusos eleganciája. Nagyon jól elvoltam vele, a rengeteg izgalmas akciójelenetével és a gyönyörű nők látványával együtt. Még biztosan előveszem később is (ha jön a második vírus-hullám).

Bird Box - Madarak a dobozban (2018)

birdbox.jpg

Szintén Netflixes mozi, de sajátos dráma-horror besorolásban a 2018 decemberében megjelent Madarak a dobozban (Bird Box), mely számomra kicsit a "Hang nélkül" válaszprodukciója érzést adja. Míg Krasinski thrillerében az idegenek hangra támadnak, így a főhősök teljes némaságban kell, hogy éljenek, addig a Susanne Bier rendezte Bird Boxban vakon kell szegény Sandra Bullocknak menekülnie (mert ott meg a nyitott szem a probléma). A Földet megtámadó lények ugyanis valami olyan látványt nyújtanak, hogy az emberek megpillantva őket szó szerint bekattannak és azonnal öngyilkosok lesznek. Kicsit gagyinak tűnik, de meglepően jól megcsinálták. [Ajánlott kritika itt.] A filmben már 54 éves Sandra Bullock elképesztően jó formában van (egyszerűen nem öregszik az a nő) és nem tehetünk róla, de vele izgulunk minden lépésénél. A végeredmény egy pörgős, izgulós és ütős horror (vagy thriller), mely 124 percre teljesen leköt bennünket.

Kelly hősei (1970)

kelly.jpg

Örök kérdés, hogy egy jó háborús film lehet e vicces, vagy pedig ha merészel komolytalan lenni, akkor már kapásból nem is lehet a jó háborús mozik közé sorolni? Természetesen erre az én válaszom az, hogy igenis lehet jó háborús produkciókat vicces formában is készíteni. Erre példa ugyanis Brian G. Hutton 1970-es filmje, mely a második világháborús nyugati frontra repít el bennünket (egészen pontosan: Franciaországba, Nancy környékére). Hogy miért szedtem most elő ezt a filmet? Nos, történelem-szeretőként imádom a háborús filmeket és a karantén-bezártság alatt szükségét éreztem legalább egy háborús film újranézésének. Ez a Kelly hősei lett, mert iszonyú régen láttam utoljára. Mondanom se kell: hihetetlenül jól szórakoztam. Ez a film ma is ugyanúgy vicces, mint 50 évvel ezelőtt. A sztori szerint: Kelly (Clint Eastwood) a tökéletes rablás tervével áll elő: a német vonalak MÖGÖTT akar ugyanis kirabolni egy bankot, ahol a németek aranyukat rejtegetik. A csapat, melyet megnyer a "vállalkozáshoz" színes egyéniségekből áll: Bazi Joe (Telly Savalas), Csodabogár (Donald Sutherland), Vaskalap (Don Rickles), Kicsi Joe (Stuart Margolin), Moriarty (Gavin MacLeod), Petuko (Perry Lopez).

Csernobil (2019)

csernobil.jpg

Minden év április 26-án feldobja valamelyik közösségi oldal a csernobili atomkatasztrófa évfordulóját, eszünkbe juttatva, hogy milyen tragédia történt 1986-ban azon a bizonyos napon. Így volt ez idén is, ezért úgy döntöttem, hogy a katasztrófa napján előveszem a tavaly júniusban egyszer már megnézett 5 részes HBO-minisorozatot és újbóli megtekintésével idén ilyen módon emlékezek meg az áldozatokról. A Johan Renck rendezésében, Jared Harris (Legaszov), Stellan Skarsgård (Scserbina) és Paul Ritter (Gyatlov) főszereplésével készült angol dráma kétségtelenül az utóbbi 20 év legjobb történelmi sorozata lett. Csernobil nagy kérdőjeleit boncolgatja, kiváló érzékkel bemutatva a tragédiát. Az összes részt egyben (egymás után) megnézve egy maratoni mozi délután (és este) lett a Csernobil végigtekintéséből, de megérte. A sok helyen sokkoló, néhol egészen megdöbbentő epizódok segítségével megérthető ugyanis nem csak maga a tragédia (összes körülményével és következményével együtt), de a 80-as évek Szovjetuniója is, legalábbis ami az uralkodó párt teljhatalmát és eltussolási szándékát illeti.

 Remény rabjai (1994)

remeny.jpg

Amikor egyik karantén-estémen nagyon el kellett gondolkozzak azon, hogy mit is nézzek, az IMDb oldalára tévedtem, ahol a valaha készült legjobb filmek listájának élén álló Remény rabjait pillantottam meg. Ez a film nálam is a TOP 10 legjobb film között van (és így láttam már egy párszor) most újra elővettem és egy nagyon jó estét szereztem magamnak. Az ártatlanul börtönbe zárt Andy Dufrense (Tim Robbins) fogházbeli életben maradásának, majd hihetetlen szökésének története most is rabul ejtett (hogy egy képzavarral éljek). Andy és Red (Morgan Freeman) barátsága pedig ugyanúgy emberközelivé tette az egész történetet számomra, mint sok-sok éve, mikor először láttam. Stephen King regénye ütős sztori, amiből a magyar származású Frank Darabont kivételes filmet készített. A történet annyi élet-igazságot, mondanivalót és érzelmet ad, hogy az ember alig győzi befogadni. Akárhányszor meg lehet nézni.

Hitler - A sátán felemelkedése (2003)

hitler.jpg

A történelem iránti rajongásom késztetett a Hitlerről valaha készített legjobb történelmi film elővételére. Most újra megnéztem és megint elképesztett Robert Carlyle játéka, az, ahogyan Hitlert alakítja. Bár tény, hogy sajnos a skót színész külsejében nem nagyon hasonlít a Führerre, minden más téren tökéletes megformálója a filmben. Mozdulatai, arcjátéka és kisugárzása egy olyan embert jellemfejlődését tárja elénk, aki később lángba tudta borítani az egész világot. A film gyermekkorától kíséri nyomon Hitler útját egészen a kancellári kinevezéséig, de sajnos ott meg is áll, a háborús időkre már nem jut idő. Viszont látjuk a német diktátort egyszerű kiskatonaként az első világháborúban, majd legelső nyilvános beszédekor 1919-ben és zavaros nőügyei közben is, amikor bonyolult kapcsolatba keveredik saját unokahúgával. A "Hitler: The Rise of Evil" olyan film, amiből rengeteget tanulhatunk. Élvezhetőségét pedig olyan remek színészek garantálják Robert Carlyle mellett, mint Liev Schreiber, Matthew Modine, Peter Stormare, Peter O'Toole és Julianna Margulies.

Életrevalók (2011)

eletrevelok.jpg

Ha létezik elgondolkodtató és különleges film, mely az érzelmek széles palettáját tudja felvonultatni, akkor az az Életrevalók (Intouchables) című 2011-es francia alkotás. Az Olivier Nakache - Eric Toledano rendezőpáros valóban egyedi produkciót rakott össze, parádésan jó szereposztással. A valós történeten alapuló sztoriban Francois Cluzet alakítja a nyaktól lefelé megbénult milliárdost és szenegáli származású Omar Sy az őt gondozó ápolót (Drisst). Mindketten emlékezeteset nyújtanak. A sztori egy örök érték a filmek között (Filmworlds kritika), mely ugyanúgy elvarázsolt, mint 9 évvel ezelőtt. Az Earth, Wind & Fire - Boogie Wonderland című számát a film megnézése után még külön is újra meghallgattam (annyira a film hangulatához és stílusához kapcsolódik). Az Életrevalók egyértelműen a TOP 10 tagja nálam már évek óta. Most, a karantén alatt újra elővettem és egy nagyszerű estét köszönhettem neki.

Van, aki forrón szereti (1959)

vanaki_forron.jpg

Nem csak az új és high-tech kivitelű filmek tudnak maradandó film-élményt nyújtani, hanem bizony a régi jó klasszikusok is. Erre szerintem Billy Wilder 1959-es vígjátéka a "Some Like It Hote" a legjobb példa. Tony Curtis és Jack Lemmon női ruhákban végigparádézott kacagtató vígjátéka ezredszer is megnevetteti az embert. A fekete-fehér megjelenítés ellenére a rendezés illetve forgatókönyv a legkevésbé sem belassult, sőt a mai filmekhez hasonló tempójú. A fontos szerepet játszó, 33 éves Marilyn Monroe (születési nevén: Norma Jeane Mortenson, aki a forgatás után épp három évvel lett öngyilkos) ebben a filmben még ragyogó formáját hozza. Gyönyörű és csábító, aminek persze Tony Curtis sem tud ellenállni. A két zenész ugyan a maffia elől menekül - mert szemtanúi egy véres leszámolásnak, így egy női zenekarban elrejtőzve próbálnak Floridába eljutni - végül számtalan kalandon keresztül az örök barátságra és szerelem re találnak. Igazi kikapcsolódás minden korosztálnyak.

Sherlock Holmes 1-2. (2009, 2011)

sherlock.jpg

Tudom, ez így két film, de számomra nagyon elválaszthatatlanok egymástól. Megunhatatlan alkotások, mert egyszerre jelentenek krimit és történelmet, a XIX. századi London briliáns megjelenítésével. Amellett Guy Ritchie személyes kedvencem. A Robert Downey Jr - Jude Law páros lehengerlőt alakít: fantasztikus humorral, könnyed stílussal és szerethető karakter-formálással jelenítik meg Holmes és Watson 130 éves duóját, valamivel extravagánsabb köntösben, mint ahogyan azt 1887-ben Sir Arthur Conan Doyle megálmodta. (Feltehetően ledöbbent arccal nézné végig hőseinek ilyen formájú bemutatását, ha nem halt volna meg 1930-ban.) Mindenesetre mi nézők kapunk izgalmakat, briliáns fordulatokat, élvezetes bunyókat és sziporkázó párbeszédeket is, miközben a XIX. század végi Anglia autentikus hátterében gyönyörködhetünk. Számomra az 1880-as évekbeli London bemutatása, Robert Downey Jr játéka és a sztori fordulatossága emeli ki a Sherlock Holmes filmeket a mai akciófilmek szürke tömegéből.

... és egy ráadás:

Utazók (2016)

utazok.jpg

Bár az Utazók (Passengers) 2016-os film, vagyis már majdnem 4 éves, bevallom én csak most láttam, a járványidőszakban. Morten Tyldum egy különleges és besorolhatatlan műfajú filmet készített, melyben kétségtelenül ott motoszkál a rendezői tehetség. Rákeresve korábbi munkáira, felbukkan a 2014-es Kódjátszma, ami azért nagyjából megmagyarázza, hogy nem egy kezdőről van szó és a "The Imitation Game" (Kódjátszma) színvonala indokolttá teszi, hogy Tyldum -tól egy Utazók szintű filmet várjunk. Mert hogy a Passengers ütősen jó produkció. Aki sci-finek gondolja picit csalódik, aki akciófilmnek, az lassúnak és akciószegénynek találja, aki pedig thrillernek gondolja, az kevesli a rejtélyeket és a borzongást. Nos, valójában az Utazók egyik sem. Számomra egy emberi dráma és egy pszichológiai kísérlet keveréke egy gyönyörű és elgondolkodtató történetbe ágyazva. Rájöhetünk arra, hogy sokan a magunk Avalon űrhajóján ülünk, mely valójában egy lehetőségeink hiányából alkotott ketrec, vagyis maga az életünk. Jennifer Lawrence nagyot alakít és bár Chris Pratt játékát sokan bírálták, ő is remekel ebben a korábbi filmjeitől erősen elütő történetben. A sztoriól kár bármit is elárulni, egyszerűen látnunk kell, leszámolva az olyan várakozásokkal, hogy egy sci-fit, vagy akciófilmet fogunk megnézni.

eremita_uj_szeles.jpg

2020.05.23.12:47 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://eremitha.blog.hu/api/trackback/id/tr9215711384

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Filmflash 2020.05.23. 19:34:02

Nagyon jó lista! Öt műfajból válogatva. Három remek vígjáték (Van, aki forrón, Kelly, Életrevalók), egy horror (Bird Box), két történelmi film (Csernobil, Hitler), két dráma (Remény rabjai, Utazók) és három akciófilm (Extraction, Sherlock, Casino).
süti beállítások módosítása
Remete