Eremitha

Érdekességek egy eremita történésztől

A T-34 harckocsi [26.]

2022. június 06. 15:33 - Eremitha

A történelem egyik legfontosabb fejezetében, a második világháborúban  meghatározó szerepet töltött be a szovjet hadsereg, így a Sztálin és Zsukov vezette haderő felszereltsége illetve sikerességének kérdése is döntő tényező, ha a korszakot vizsgáljuk. A vörös Hadsereg győzelme pedig (a Wehrmacht illetve SS csapatok felett) nem következhetett volna be ha nincs a szovjetek legsikeresebb harci eszköze a T-34 -es közepes harckocsi. Oroszországban ma is a győzelem jelképe, amit bizonyít Alekszej Szidorov 2018-as háborús filmje is, mely a T-34 címet kapta és óriási sikert aratott Oroszországban. Milyen előzmények után került a harcmezőkre ez a legendássá váló típus és minek köszönhette sikerességét?

t34_harckocsi.jpg

T-34/85 szovjet harckocsi 1943-ban a keleti fronton. (Forrás: reddit.com)

A technológiai fejlesztést - mely Mihail Koskin (1898-1940) és Alexandr Morozov (1904-1979) nevéhez fűződik és 1940 első hónapjaiban eredményezte az első legyártott példányokat (a harkovi Uralvagon, a gorkiji Krasznoje Szormovo és a sztálingrádi traktorgyár készítésében) megelőzték bizonyos események.

A történelmi előzmények

Joszif Sztálin 1924-ben, Lenin halála után került a Szovjetunió élére. Ekkor kezdte meg évről évre rögeszmésebbé váló diktatúra-építését, mely a második világháború kitöréséig (vagyis 15 év alatt) több tucat pártvezető-társát, több ezer kollégáját és több százezer egyéb pártbéli vagy hadseregbeli beosztottját juttatta sírba. (1927-es tisztogatás, tizenhatok pere, tizenhetek és huszonegyek pere, majd 1936 és 1939 között 50 hadtest és 154 hadosztály parancsnok kivégeztetése.) Közben Sztálin figyelme kevésbé fordult a külvilág és Európa felé. Pedig az öreg kontinensen a 20-as és 30-as évek a fasizmus és nácizmus évtizedeit hozták: hatalomra került Olaszországban 1922-ben Mussolini, Németországban pedig 1933-ban Adolf Hitler (mint kancellár és náci diktátor).

Amikor Sztálin végre felfigyelt a náci retorika agresszív területszerzési szólamaira (melyek célpontja többnyire a "szláv kelet" lett, vagyis saját állama volt), megkésett módon rendelte el hadserege fejlesztését. Először 1924-ben hozatott létre egy "harckocsi-bizottságot", hogy a francia Renault FT mintájára alkosson egy 6 tonnás, páncélozott harckocsit, mely képes egy 37 mm-es löveg hordozására is. Így született meg a T-18, az első sorozatban gyártott szovjet könnyű-harckocsi, mely csak gyalogság-támogatásra volt alkalmas. Később megkezdődött a T-26, majd T-27, végül a T-28 fejlesztése és gyártása is. Ezek közül az utóbbi, a T-28-as lett az első, valódi harckocsiágyúval felszerelt szovjet páncélos, 76,2 mm-es löveggel, 28 tonnás tömeggel. Ez már ellenséges páncélosok kilövésére is alkalmasnak bizonyult. Az első darabok 1933-ban gördültek ki a leningrádi Putyilov gyárból, majd az első háborús év végéig (1939) 490 db legyártására került sor.

tankok_t18_t28.jpg

Forrás: panzernet.net

Közben a hitleri Németország megindította harckocsi-programját (Heinz Guderian vezetésével) és 1934/35 -ben megszületett a Panzer III fejlesztési terve (tömeg-gyártása 1936-ban), mely köröket vert a T-28 -ra. Később, 1937-től megkezdődött a Panzer IV -es német tankok gyártása is. Mire Németország 1940 májusában lerohanta Franciaországot, már a 2600 darabból álló német harckocsi-állomány egynegyede, azaz 650 tank volt Panzer III-as, és Panzer IV.-es típusú. Ezekkel szovjet oldalról még mindig csak a kis teljesítményű, kevéssé hatékony T-28 harckocsi-park volt szembeállítható, ami hatalmas lemaradást jelentett (nem beszélve arról, hogy ekkor már mennyiségben sem vehették fel a versenyt a németekkel). Sztálinnak tenni kellett valamit, mert bár a háború küszöbén ideiglenesen kiegyezett Hitlerrel (Molotov-Ribbentrop paktum), valójában nyilvánvaló volt, hogy hamarosan elkerülhetetlen lesz a német - szovjet háború. A szovjet hadiiparnak fel kellett erre készülnie és olyan harckocsikat szembeállítania a német Panzer III-as és Panzer IV-es tankokkal, melyek képesek tűzerőben és legyártott mennyiségben is felvenniük a versenyt.

A T-34 program

A szovjet harckocsi-program Sztálin 1934-es rendelete után váltott magasabb fokozatra, amikor megkezdődött a valóban ütőképes és hatékony új harckocsi-típus fejlesztése, mely a rendelet kiadásának éve után kapta a T-34 nevet. Az innováció azonban elhúzódott: Mihail Koskin vezetésével ugyan elkezdődött 1940 januárjában a termelés, ám a mérnök szeptemberi halála után lelassult a gyártás. Koskin helyét Alexandr Morozov vette át, akinek segítségével 1940 decemberéig sikerült 115 db T-34-es harckocsit legyártani. Az igazi tömegtermelés azonban csak 1941-ben indult be. Ebben az évben - melynek közepén Németország megtámadta a Szovjetuniót - összesen 3016 db T-34-es gördült le a szovjet gyártószalagokról.

t34tank_2.jpg

T/34/85. A kép forrása: LINK

A hadszíntereken a T-34 rögtön jól vizsgázott: bár a németek a Barbarossa-hadműveletben 1941 decemberéig egészen a Leningrád-Moszkva-Kijev vonalig törtek előre, a német páncélos veszteségek tetemesnek bizonyultak és a szovjetek által megnyert moszkvai csata is fordulatot hozott a keleti fronton. A szovjet T-34 harckocsi fölény egészen 1943 nyaráig megmaradt, amikor következett a "német nagymacskák aranykora" (ahogyan Számvéber Norbert fogalmazott). Ekkortól már a szovjet páncélosoknak a Panzer V és Panzer VI. típusokkal (Párducokkal és Tigrisekkel) kellett szembenézniük. Szükség volt újabb orosz fejlesztésekre így megszületett a 85 mm -es löveggel rendelkező T-34-es (sokkal nagyobb tűzerővel) illetve az ISZ-1 és ISZ-2 nehéz-harckocsi-típus. Az utóbbiak kevéssé váltak be, ám a T-34/85 nagyon is beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A keleti fronton a sztálingrádi csata újabb fordulópontot jelentett, nem csak a 300 ezer elesett és fogságba kerül német miatt, hanem mert innentől a német visszavonulás (néhány rövidebb, átmeneti ellentámadást kivéve) folyamatossá vált.

barbarossa_terv_map.jpg

A kép forrása: LINK

Bár az 1943 nyarán kurszki tankcsata döntetlen-közeli eredményt hozott (és legalább ötször - hatszor annyi szovjet harckocsi megsemmisülését hozta, mint amennyi német páncélos veszett oda) a németek számára lehetetlennek bizonyult még ennek a "kevesebb" veszteségnek is a pótlása. Prohorovka mellett július 12-én a német Hermann Hoth 4. páncélos hadseregének és a szovjet Pavel Rotmisztrov 5. gárda-harckocsihadseregének kemény küzdelme során közel 1800-1900 szovjet és maximum 250 - 300 német harckocsi veszett oda. (Sőt, Számvéber Norbert szerint a német veszteségek még a 100 páncélost sem érték el [forrás: Hadtörténelmi Közlemények, epa.oszk.hu]) Az arányok dacára a szovjet előretörés folytatódott.

Ezt követően a T-34 és T-34/85 program teljes kapacitásra kapcsolt: 1944-ben 4 ezer régi típusú T-34-es mellett közel 11 ezer db T-34/85 került a frontra, a termelést 1945-ben fokozták: 12551 db új típusú T-34-es gördült le a szovjet gyártósorokról. A háború alatt 57 ezer legyártott példányszám óriási mennyiséget jelentett. A németek csupán 6557 db Párducot és 1355 db Tigrist tudtak előállítani és az ezek után minőségben következő Panzer IV-es típusból is "csak" 13 ezer készült 1939 és 1945 között. Kijelenthetjük: a T-34 mennyiségben győzött a német típusok felett. A minőséggel bizony akadtak gondok.

Bár a torony egyetlen darabból volt öntve, a test-páncélzat döntött volt, a széles lánctalpak könnyű terepjárhatóságot biztosítottak, a dízelmotor nagy hatótávolsággal ruházta fel a harckocsit és az alacsony előállítási költségek olcsó tömeggyártást tettek lehetővé, itt meg is állt a pozitívumok sora. A torony túl szűk volt két embernek (emiatt a parancsnoknak meg kellett osztania a feladatát, vagy irányít vagy tüzel), a motor nagyon gyakran meghibásodott (még 15 km/h átlag-sebességnél is) főleg a gyenge minőségű légtisztító miatt, a sebességváltó és tengelykapcsoló állandóan elromlott és a meghibásodási ráta még 1944-ben is 70% fölött volt (pedig ekkorra már sok problémát megtanultak kiküszöbölni a szovjetek). Ugyanakkor a tűzerő rendkívülinek bizonyult: a 76 mm-es lövegnél 30,5 m/s kezdősebességet biztosított a páncéltörő lövedéknek, ami az olcsósággal együtt pozitív irányba billentette a T-34 végső megítélését.

t34tanks.jpg

A kép forrása: LINK

És persze bizonyított a harctereken is: a T-34 elbánt az összes német típussal olykor még a Panzer V és VI. harckocsikkal is, így a gigantikus mértékű veszteségek dacára (melyet hatalmas volumenű tömeggyártással kompenzáltak) a T-34 a második világháború egyik siker-tankja lett.

-- Teljes tömeg: 26 tonna. Méretek: hosszúság: 5920 mm, szélesség: 3000 mm, magasság: 2410 mm.

-- A legénység létszáma: 4 fő.

-- Elülső páncélzat: 45 mm, lejtő - 30o, torony - 52 mm 60o lejtéssel, oldalak és tat 45 mm és 45o, tető és alsó - 20 mm.

-- Az erőforrás egy V-2-34 dízelmotor, teljesítménye 500 LE, üzemanyagtartály űrtartalom: 450 l.

-- Fegyverzet - L-11 ágyú 76,2 mm, két géppuska DT 7,62 mm. Lőszer - 77 töltény és 3906 lőszer.

A harcok 1945-ben már német földön folytak, a T-34/85 harckocsik április 16-án megjelentek Berlin utcáin is és halomra lőtték a német fővárost. Adolf Hitler 1945 április 30-án elkövetett öngyilkossága után egy héttel, május 7-én a szövetségesek aláírták a fegyverszünetet.  

Harmat Árpád

csik.jpg

Szintén érdekes témájú posztjaink: A Sándor-palota, Rózsa Sándor, hős, vagy bűnöző, Kabulra figyel a világ, A II. világháborús fegyver-verseny, Adolf Hitler személyi testtőre, Lengyelország 1939-es lerohanása, A Barbarossa-hadművelet, Hitler ellenség-képe,  

eremitha.JPG

 

 

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://eremitha.blog.hu/api/trackback/id/tr3517828325

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

yerico1 2022.06.08. 09:25:04

Az L-11-es harckocsiágyút csak a legelső időszakban használták, utána áttértek az F34-esre. Előbbi lőszerjavadalmazása 76 lőszer volt, utóbbié 77, később 100.

Control_ 2022.06.08. 12:11:55

Jó kis poszt!
A T-34 harckocsik 70%-os meghibásodási aránya azért elég durva. 100 db legyártott T-34-ből 70 db már a használat során tönkrement, igazából részt sem vett a harci cselekményekben. A maradék 30 db került az ütközetekbe és lett a német stugok (kisebb részt német harckocsik) áldozata. A szovjet gyáraknak önteniük kellett magukból a T-34 páncélosokat, hogy ezt a fogyást győzni tudják.

Petrus Rosidus Maximus 2022.06.08. 12:14:21

@Control_: Igen, a T-34 erősen fogyóeszköznek bizonyult. Közel 60 ezret gyártottak le a háború alatt és alig maradt belőlük. Táblázat:
m.blog.hu/ha/haboruk/image/szovjet_harckocsi_gyartas.jpg

Péter Barnaky 2022.08.01. 15:29:33

@Control_: A 70 %-os meghibásodási arány nem azt jelenti, hogy azok nem vettek részt semmilyen harci cselekményben. Ezek általában javítható (és ki is javított) meghibásodások voltak - ugyanúgy, ahogy a német páncélosok esetében is. Érdemes megvizsgálni, milyen bevethetőségi aránnyal dogloztak a német harckocsik! Ugyanakkor a StuG-ok, harckocsik, páncélvadászok és vadászpáncélosok mellett igencsak sok ellenséges harckocsival a páncéltörő ágyúk és a gyalogság végzett. (Maga a cikk meg nagyjából arra is érdemtelen, hogy komolyan vegyük: még mindig ott tart, hogy "Prohorovka mellett július 12-én a német Hermann Hoth 4. páncélos hadseregének és a szovjet Pavel Rotmisztrov 5. gárda-harckocsihadseregének kemény küzdelme során közel 1800-1900 szovjet és maximum 250 - 300 német harckocsi veszett oda." Prohorovkánál kb. maximum 500 szovjet és ettől jóval kevesebb német páncélos harcolt.)
süti beállítások módosítása
Remete