Az Aranybulla (arany függőpecsétes oklevél) mely hazánk történelmének egyik legérdekesebb és legfontosabb dokumentuma 7 példányban készült - mégpedig 1222 áprilisában - mára sajnos ezekből egyetlen egy sem maradt fenn. Mégis megtekinthető, mert egy hitelesített, 1318-ban készült másolat megőrződött róla a katolikus egyház magyarországi központjában, Esztergomban, a Prímási Levéltárban.

Az Aranybullát 1222 április 24-én II. András (ur. 1205-1235) Árpád-házi királyunk adta ki Fehérváron, egy kényszerítő mozgalom hatására. A mozgalomban a magyar kiváltságos rétegek vettek részt, mert különböző sérelmeik közös táborba terelték őket és együtt akartak maguknak jogokat kiharcolni a királyi hatalommal szemben. A nagybirtokos bárói rétegek azt sérelmezték, hogy András az 1203-ban elvett és Magyarországra hozott felesége, Gertrud von Andechs-Meran, vagy ismertebb nevén: Merániai Gertrúd befolyása alatt állva, inkább a bajor lovagoknak adományozta a különböző "zsíros" méltóságokat és címeket, ahelyett, hogy azokat köztük osztotta volna szét. A három legfontosabb magyar báró - Péter ispán, Kacsics nembeli Simon és Bánk veje Simon - felháborodása odáig terjedt, hogy a Gertrud is a célpontjukká vált. Amikor András épp egy halicsi hadjáraton vett részt, 1213 szeptember 23-án egy nagyszabású vadászatot rendeztek a Pilisben, melyre meghívták a német lovagokat és Gertrudot is. Amint a vadászat elkezdődött, lecsaptak az idegenekre: megölték a királynét és teljes kíséretét is. II. András hazatérve: azzal szembesült, hogy a merényletről a teljes magyar főnemesség tudott és mindenkivel egyszerűen nem számolhat le. Végül csak Péter ispánt húzatta karóba, a többiek megmenekültek a király bosszújától.

II. András arcképe a Thúróczi-krónikában

A merénylet időszakára azonban Andrásnak nem csupán a báróktól kellett tartania, a kisnemesek is ellenségeivé váltak. Ennek oka 1222 -re az lett, hogy a magyar főnemesek önkényeskedései és elnyomása miatt félelemben élő kisbirtokosok semmiféle védelmet vagy segítséget nem kaptak uralkodójuktól. Úgy érezték, csak kényszerrel tudnak kisajtolni valamiféle okiratot II. Andrásból, mely évszázadokra tud védelmi jogokat adni számukra. Végül a szerviensek - azaz a szolgálati birtokokkal rendelkezők, akik inkább örök-birtokra vágytak volna - szintén király-ellenes mozgalom részei lettek, hogy kiharcolják földjeik saját tulajdonba vételét.

A nemesi mozgalom tehát 1222 -re szinte a teljes magyar nemességet felölelte, így II. Andrással szemben komoly kényszerítőerőt képviselt. Főleg, hogy a király nem is állt éppen a hatalom magaslatán: kincstára kiürült, a zsidóktól vett fel kölcsönöket, aminek fejében a szinte teljes magyar sókereskedelmet át kellett engednie számukra (ami pedig királyi regále jog volt). Amellett viszályban állt a befolyásos Német Lovagrenddel is, melyet először még hazánkba hívott (a Barcaságba), majd mégis elűzte őket. Ráadásul rengeteg királyi birtokot is kénytelen volt korábban eladományozni (mely gyengítette erejét, vagyonát és befolyását), mert uralma előtt testvérháborút vívott Imrével (és ebben birtokokkal tartotta a maga oldalán híveit).

II. András kihirdeti az Aranybullát (Jantyik Mátyás festménye)

Végül a magyar nemesi mozgalom kiharcolta II. András meghátrálását és az Aranybulla ünnepélyes kiadását, mely számtalan jogot adományozott a magyar nemességnek. Az összesen 31 cikkely legelőször is biztosította a nemesi adómentességet, mely egészen 1853 -ig, az úrbéri pátensig megmaradt. A későbbi évszázadokban többször megerősített, majd a XIX. században (főleg a reformkorban) megtámadott nemesi - sarkallatos jog és törvény azon az elven alapult, hogy a nemesség a vérével adózik, mikor fegyverrel támogatja mindenkori királyát. (Ezzel mintegy "letudja" adókötelezettségét.)

Az ünnepélyesen kiadott Aranybulla örök-birtokká nyilvánította a szerviensek szolgálati birtokait és elrendelte, hogy bírói ítélet nélkül ezentúl egyetlen magyar nemes sem lehet elfogatható. Az okmány előírta, hogy a nemesség az évenkénti fehérvári panasznapon közvetlen is fordulhasson a mindenkori királyhoz. A fontos irat arra is kitért, hogy a magyar nemesség csak külső támadás esetén köteles hadba vonulni a király szavára és ellenállásra jogosult, ha az uralkodó nem tartja meg az Aranybullában foglaltakat (ez volt az "ellenállási záradék"). Végül kiemelendő: szabályozta a királyt abban a tekintetben is, hogy ezentúl nem adományozhatott külföldieknek korlátlanul méltóságokat és nem halmozhatta a címeket egy-egy kegyence számára.

Érdekesség az is, hogy 9 évvel később az Aranybullát kiterjesztették a papságra is: 1231-től a papokat is megillette az adómentesség és innentől egyházi személyek felett nem ítélkezhetett világi bíróság vagy világi főúr. (És persze ehhez is társult ellenállási záradék.) Az Aranybulla 631 esztendőre biztosította a magyar nemesség különleges jogait a Magyar Királyságban. Ugyanakkor erősen kérdéses, hogy ezeket a bizonyos különleges jogokat mennyire használta fel hasznosan, (vagyis legalább részben hazája érdekében) a hazai nobilitas és mennyiben volt ezer év önzése az, ahogyan mindig CSAK saját érdekeit nézte [miként erről egy korábbi posztomban írtam].

***