A választási rendszerek alapvetően meghatározzák, eldöntik azt, hogy kihez, mely párthoz kerüljön a politikai hatalom egy meghatározott időszakra. A választások során –napjainkban- a szavazatokból mandátumok lesznek és a mandátum legitimálja elsősorban a politikai hatalmat. De vajon lehet-e választ adni arra a kérdésre, hogy melyik rendszer a jobb?

Noha a különböző választási rendszerek teljesen máshogyan hatnak egy politikai rendszerre, mégis közös jellemzőjük, hogy mindegyik megfelel bizonyos alapelveknek. Azaz mindegyik választási rendszer általános, egyenlő, titkos és közvetlen.

Ezen alapelveknek meg kell határozniuk minden választási rendszert, annak ellenére, hogy azok teljesen máshogyan hatnak a politikai rendszerekre.

A választási rendszer legfőbb technikai célja, hogy szavazatból mandátumot hozzon létre. Emellett azonban fontos tartalmi céloknak is meg kell felelnie: arányos képviseletet kell létrehoznia a parlamentben és stabil kormányt is létre kell hoznia. A gyakorlatban ez a két tartalmi cél azonban kizárja egymást, a kettő együtt nem létezhet maradéktalanul. Így minden nemzetnek el kell döntenie, hogy melyik cél fontosabb nekik.

A választási rendszerek két főbb típusa: az arányos és a többségi választási rendszerek. Az előbbi célja, hogy arányos képviselettel működjön a parlament, míg az utóbbi stabil kormányt akar alakítani.

A többségi választási rendszer

A többségi rendszer alapja az, hogy az ország területét választókerületekre osztják, leggyakrabban annyi kerületre, ahány mandátum kiosztható. A legelterjedtebb megoldás szerint választókerületenként csak egyetlen mandátum jut gazdához és a választók mindig egy konkrét személyre szavaznak.

A győztes mindent visz gondolaton alapul. Jó példa az Egyesült Királyság és Franciaország. Itt az alap-elv azt jelenti, hogy egymandátumos választókerületek működnek, egy választókerületben egy jelöltre lehet szavazni és az a jelölt kap mandátumot, aki a több szavazatot kapja.

Ez a választási rendszer nagyon egyértelmű eredményeket hoz, azonban több hátránya is van. Egyrészt szinte lehetetlenné teszi a kisebb pártoknak a létezését, másrészt rengeteg szavazat ,,elvész”, hiszen a győztes mindent visz elv miatt a vesztesre leadott szavazatokat nem veszik figyelembe sehol. Az ilyen választási rendszerekben tipikus az a jelenség, hogy két nagy párt harcol egymással folyamatosan, váltógazdálkodás jellegűen.

A többségi választási rendszereken belül két változat ismert: a relatív többségi rendszer vagy angol modell és az abszolut többségi rendszer vagy francia modell. Az előbbinél egyszerűen, amely párt a legtöbb szavazatot szerzi meg, az fogja megkapni a mandátumot is. Az utóbbi esetében a szavazatok több mint felét kell megszerezni a mandátumhoz jutáshoz, így a legtöbb esetben kétfordulós a szavazás, mivel ritkán fordul elő, hogy az első fordulóban elérje valamely jelölt az abszolút többséget, viszont a második fordulóban a győzelemhez már elegendő az egyszerű többség is.

Ezek az abszolút többséget célzó rendszerek jobban kifejezik a választói akaratot, azonban az erős kormányképesség megmarad, azonban ez a módszer csak zárt szavazóbázisoknál működik.

Arányos választási rendszer

Ide tartozik Ausztria, Belgium, Spanyolország, Horvátország, Lengyelország. Ezekben az államokban csak pártokra szavaznak. Az arányos választási rendszerek két fő altípusa a pártlistás és a pártlista nélküli arányos választási rendszer (vagy: szavazatátruházó rendszer (STV: Single Transferable Vote) és listás rendszer. Ez hatásaiban teljesen ellentétes a többségi választási rendszerrel.

Ekkor a választói akarat megfelelő reprezentációja a választási rendszer elsődleges célja, sokkal egységesebben oszlanak el a szavazatok az ország területén.

Ez sokkal inkább alkalmas arra, hogy tisztán kifejezze a választói akaratot, azonban nem ösztönzi a pártokat koalícióra, így ez a módszer többpártrendszert eredményez. Tehát ebben a rendszerben nem lesz egy erős, stabil kormányzás.

Vegyes választási rendszer

Például Németország, Olaszország, Litvánia és Magyarország. Az elmúlt évtizedekben elterjedt az ún. vegyes választási rendszer, mely mind a többségi, mind az arányos rendszerek sajátosságait igyekszik beiktatni, mindemellett minimálisra csökkenteni ezen rendszerek tipikus hibáit. Noha sok állam ezt a rendszert alkalmazza, még sincsen két ugyanolyan vegyes rendszer sem.

Nagy mértékben függ az adott nemzet politikai és kulturális berendezkedésétől, az állampolgároktól, az adott politikai hatalomtól és ezer más faktortól az, hogy milyen lesz a választási rendszer, inkább a többségi vagy az arányos rendszer sajátosságai kerülnek előtérbe.

Hosszú évszázadok óta vita zajlik arról, hogy milyen lehet az ideális választási rendszer. Erre a mai napig nincsen válasz, bármely választási rendszerrel lehet politikai hatalmat szerezni, mindegyik rendszernek megvannak a maga előnyei és a hátrányai.

 Felhasznált források:

• reaktor.hu, illesmaja, 2023.02.17.
• jogtudo.uni-miskolc.hu

Kérdések:

• Ha ön egy kisebb méretű párt vezetője lenne, melyik választási rendszert választaná?
• Ha ön egy saját városában népszerű, akítv és elismert személy lenne és elhatározná, hogy képviselő szeretne lenni és indulna a választásokon, akkor melyik választási rendszer lenne az ön számára a legideálisabb?