A magyar történelmet vizsgálva érdekes kapcsolat körvonalazódik a magyarság és az orosz nép, illetve hazánk és az oroszok lakta lakta különböző történelmi államok között.

Előrebocsátanám, hogy ez a bizonyos "kapcsolat" még ma is sok honfitársunk számára ad személyes érintettséget, például a háborúban, az orosz fronton elesettek leszármazottainál és az 1956-ban elesettek, kivégzettek fiainál, unokáinál. Az én esetemben az érintettség a II. világháború időszakához kötődik: nagyapám testvére ugyanis az orosz fronton esett el, nagymamámra pedig 1945-ben egy társasházi pincében nyitott tüzet egy orosz katona, milliméterekkel hibázva csak el, az ott lévőket.)

Ám a közös történelem nem csak az utóbbi 50 évből áll, hanem hosszú évszázadokra nyúlik vissza. Ezen a ponton mindenképpen érdemes leszögeznünk, hogy egységes orosz állam csak III. Iván korától létezett, amikor Rettegett Iván nagyapja, mint moszkvai fejedelem 1500 körül uralma alatt egyesítette a különböző független ruszin államokat (többek közt a novgorodi és tveri fejedelemségeket). Orosz Birodalomról csak ekkortól beszélhetünk. III. Iván 1472-ben az utolsó Bizánci császár (XI. Konstantin) unokahúgát vette el feleségül, így a császári család tagjaként Bizánc bukása után ő és utódai minden görög-keleti vallású atyjaként tüntették fel magukat. Alighanem az orosz birodalmi eszme ekkor született meg, a III. Róma elmélettel. (A felfogás szerint az ókori Róma és a középkori Konstantinápoly bukása után Moszkva veszi át szerepüket.)

A kép forrása: LINK

Nekünk magyaroknak változatos kapcsolatunk alakult ki ezzel az egyre erősödő és birodalmi szerepre készülő orosz állammal. Elmondhatjuk, hogy 500 év alatt (1500 és 2000 között, azaz napjainkig) sokkal többször volt ellenséges a viszony köztünk, mint békés. Sőt, tovább megyek: mindvégig véres háborúk kísérték.

Legelőször Báthory István erdélyi fejedelem háborúzott Oroszországgal, mivel a lengyel rendek trónjukra hívták (1575-ben) és így lengyel-magyar sereggel harcolt IV. Iván ellen a livóniai háborúban (1558-1583). Mellesleg Báthory győzött a harcokban, az ekkor még csak éledező Orosz Birodalom 1583-ra elvesztette ezt a háborút. (Érdekességként említeném meg, hogy lengyelek három évszázaddal később is még egy alkalommal megverték az oroszokat, mégpedig az 1919-1921 -es lengyel-szovjet háborúban.)

Alig több, mint egy évszázaddal a livóniai háború után, 1703-ban robbant ki a Rákóczi-szabadságharc, melyben vezérlő fejedelmünk Nagy Péter cárral próbált meg szövetkezni az osztrákok ellen, ám az összefogásra I. Péter csak 1711-re mutatkozott hajlandónak. A késlekedés a vereségünkbe került, szabadságharcunkat leverték. Újabb egy évszázad telt el a Napóleoni háborúk lezárásáig, amikor 1815-ben I. Sándor cár (ur.: 1801-1825) aláírta Ausztriával közösen a Szent Szövetséget, majd 1833-ban a münchengratzi szerződést. Ezek fegyveres összefogást deklaráltak minden, területükön kibontakozó forradalom vagy felkelés ellen. Jött is 1848, amikor alkalmazták a döntést: az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc leverésére 200 ezer orosz kozák érkezett. Ők ölték meg Petőfit Segesvárnál és magyar honvédek ezreit az egyes csatákban. 

Az újabb magyar - orosz harcra az első világháborúig kellett várni, melyben ellentétes oldalon harcoltunk. A magyarok a németekkel összefogva a Monarchia részeként a Hármasszövetségben, az oroszok pedig a nyugati államokkal létrehozott Antant tagjaként. Az első világháború egyik legtöbb magyar áldozatot követelő helyszíne Przemysl volt, ahol a támadó orosz hadsereg többször is ostromgyűrűbe fogta a Monarchia katonáit. Több tízezer magyar katonát öltek meg itt az oroszok, hatalmas öldökléssel. (Egyedül az 1915 márciusi második ostromban 16 ezer ember esett el a Monarchia egyesített haderejéből, jelentős részük magyar volt.) Akkoriban alig akadt olyan magyar család, melyben ne lett volna olyan, aki megjárt az orosz frontot.

Következett a második világháború, melyben újra ellenségek lettünk. Hitler szövetségeseként sajnos a rossz oldalon harcoltunk és egy elhibázott (sőt bűnös) politika szolgálatában vettünk részt a Szovjetunió értelmetlen megtámadásában. Előbb 1941 július elsején léptük át a szovjet határt támadó célzattal (Kárpát-csoport), majd 1942 áprilisában, amikor egészen a Don partjáig hatoltunk. Itt azonban a magyar 2. honvéd hadsereg csak folyambiztosítást végzett, amikor 1943 január 12-én a hatalmas túlerőben lévő, harckocsikkal felszerelt 40. szovjet hadsereg egyszerűen legázolta a magyarokat. Összesen 120 ezer magyar katona esett el a Don közelében, nagy részük a front-harcokban, mások később a hadifogságban. (Nagyapám testvére a harc során esett el, fegyverrel a kezében, a hadifoglyok közt nem szerepelt a neve.) 

Az orosz - magyar kapcsolatok a háború utáni, 1944/45-ös szovjet megszállás során - 1944 szeptembere és 1945 áprilisa között - újabb kegyetlenségekkel bővültek: az orosz hadsereg ugyanis példátlan embertelenséggel bánt a magyar lakossággal. Számtalan értelmetlen gyilkosság, kivégzés, nők elleni erőszak kísérte bevonulásukat, amit tetézett az úgynevezett "málenkij robot", kényszermunkára elhurcolt ezrekkel.

Az 1950-es évek Rákosi-diktatúrája orosz segítséggel működött, szovjet fegyverek támogatásával. Az ÁVO majd ÁVH mindent megfigyelés alatt tartott, élet - halál ura lehetett. Hét év után azonban, 1956-ra a magyar lakosság megelégelte az elnyomást és az idegen uralmat.

A kép forrása: LINK

Harc kezdődött az idegen elnyomók ellen, kibontakozott a véres utcai harcokat hozó 1956-os forradalom és szabadságharc. Ennek egyik legkegyetlenebb fejezete az úgynevezett "véres csütörtök" volt 1956 október 25-én, amikor az orosz Ivan Szerov tábornok parancsára 234 budapesti lakost mészároltak le a parlament előtt. Mindannyian fegyvertelenek voltak, férfiak és nők. A forradalom véres leverésével egy másik Iván bíztak meg, a II. világháború hősét: Ivan Konyev tábornokot. Az orosz csapatok a forradalom elfojtása során sem kegyelmeztek senkinek, összesen közel 3000 elesettről tudunk Horváth Miklós és Tulipán Éva In memoriam 1956 címmel a Zrínyi Kiadó gondozásában 2006-ban megjelent kötetéből. Ezt követte a kivégzések és bebörtönzések sora: összesen 229 forradalmárt akasztottak fel és tízezreket börtönöztek be. 

A Kádár-korszak enyhülést hozott és az itteni szovjet-rendszer fokozatos "felpuhulását". Bár a III/III -as BM csoportfőnökség kegyetlenség terén nem ért az ÁVH nyomába, így is ezrek életébe szólt bele, sok esetben kihallgatások, letartóztatások, bebörtönzések formájában. Végül a szovjet csapatok 1991-es kivonulása egy korszakot zárhatott le. Az orosz - magyar viszony Vlagyimir Putyin 1999-es hatalomra kerülésével vett megint új fordulatot, amikor az orosz elnök nyugat-ellenes, expanzív és agresszív külpolitikája Európa-szerte, így nálunk is vitákat szült. Ma az Oroszország által kezdett háborúk (többek közt Grúzia, Oszétia, Szíria, Ukrajna ellen) erősen megosztják a haza közvéleményt.

Pedig az orosz külpolitika mindig is terjeszkedő és támadó volt a kezdetektől a mai napig. IV. Ivántól Nagy Péteren át Nagy Katalinig hódító harcokban szerezték meg Szibériát, Közép Ázsiát és a Kaukázust is. Ezalatt pedig népeket igáztak le és irtottak ki. Terjeszkedés jellemezte őket a XIX. századba is (háború Törökországgal és a nyugati hatalmakkal [Krími háború]) és bár sokan nem tudják, de még a II. világháborúban is. Sztálin ugyanis mind Finnországot mind Lengyelországot lerohanta a vörös hadsereggel még a háború kezdetén teljesen jogtalanul. (Lásd: Lengyelország felosztása Hitler és Sztálin által.) Ráadásul ma már történészek által igazolt, hogy az oroszok Európa ellen készültek támadásra 1939-ban, csak Hitler megelőzte őket. Mind Viktor Szuvorov orosz, mind pedig John Keegan brit hadtörténész erre a következtetésre jutottak kutatásaik során.

Ami az orosz - magyar történelmi kapcsolatok összegzését illeti, megállapíthatjuk, hogy a két nép viszonya a legkevésbé sem volt barátinak nevezhető, sokkal inkább az állandó harc és ellenségeskedés jellemezte. Ezekben az harcokban pedig összesen több százezer magyar esett el orosz katonák vagy kivégzők kezeitől. Vajon mit hoz a jövő, hogyan folytatódik kapcsolatunk?

Szintén érdekes témájú posztjaink:  A T-34 harckocsi, A Sándor-palota, Rózsa Sándor, hős, vagy bűnöző, Kabulra figyel a világ, A II. világháborús fegyver-verseny, Adolf Hitler személyi testtőre, Lengyelország 1939-es lerohanása, A Barbarossa-hadművelet, Hitler ellenség-képe,