A XIX. századi magyar történelem egyik ikonikus és érdekes alakja az 1813 és 1878 közt élt Rózsa Sándor, alföldi betyárvezér. Megítélése a mai napig nagyon vegyes: egyesek hősnek tekintik, afféle magyar Robin Hoodnak, míg mások a bűnözőt és tolvajt látják benne.

A furcsa ambivalencia abból adódik, hogy Rózsa Sándor egy olyan korszakban volt betyár, amikor Magyarország az osztrák elnyomás ragbigáját nyögve büszkén tekintett mindenkire, aki szembeszállt az elnyomó és megszálló idegenekkel. Márpedig Rózsa Sándor erről volt híres: rabolta, fosztogatta az elnyomó hatalom javait, majd megszökött az üldözésébe kezdő osztrák katonák elől és gyakorlatilag hülyét csinált belőlük. Igaz, hogy közben egy-egy magyar tanyát is kifosztott, de ezt megbocsátotta neki a nép, mert részint elsősorban a kollaboránsokat (elnyomókkal együttműködőket) rabolta ki, részint mindez eltörpült azon tény mellett, hogy az 1850-es években szinte egyedül ő szállt szembe fegyveresen az osztrák hadsereggel. Betyár "karrierjét" 23 évesen kezdte, amikor a szintén lopásért felakasztott apja, Rózsa András nyomdokaiba lépve két tehenet lopott Kiskunhalas közelében. A szegedi börtönbe vitték, de ügyesen megszökött és innentől kezdve élete a csendőrök és katonák elöli folytonos menekülés jegyében telt.

Rózsa Sándor kalandos életének legérdekesebb részét a szabadságharcban nyújtott szereplése adta. 1848 szeptemberében egy sajátos üzenettel kereste meg ugyanis Kossuth Lajost, melyben kegyelemért cserébe felajánlotta 150 fős lovascsapatának a szolgálatait a harcok idejére. Mivel 1848 október 3-án a hódmezővásárhelyi városi és vármegyei elöljárók a kegyelem megadását javasolták Kossuthnak, létrejött az alku a későbbi magyar kormányzó és Rózsa Sándor között. A betyárcsapat a délvidéki szerbek ellen került bevetésre, Damjanich tábornok felügyelete alatt. Rózsa serege a strázsai csatában 1848 november 9-én bizonyította vitézségét, amikor rommá verte a szerbeket, 637 halottat hagyva a csatatéren. Az ezt követő egy hónapban azonban a szabadságharc fegyelemhez szokott tisztjei és tábornokai már panaszkodni kezdtek Rózsáékra, mert azok a bevetéseik során (és közben) alkoholizáltak, tivornyáztak és kegyetlenkedtek. Végül Vukovics Sebő délvidéki kormánybiztos javaslatára Kossuth 1848 decemberében leszerelte Rózsa Sándor betyárseregét, felbontotta alkujukat és a harcoktól való távolmaradásra szólította fel a betyárokat.

A szabadságharc 1849 -es leverését követő években Magyarország megalázott népként tűrte az osztrák elnyomást. Haynau rémuralma, majd Alexander Bach elnyomása közben egyedül Rózsa Sándor zaklatta az elnyomókat, ami szimpátiát keltette az emberekben. Egy idő után a bécsi udvar már ellenállóként tekintett Rózsára és 10 ezer forint vérdíjat tűzött ki a fejére. Égen - földön keresték, többször bejárva a Dél-alföldi tanyavilágot, ám Rózsa Sándor éveken át kicsúszott a kezeik közül. Gyakran húzta meg magát kedvenc alvezére, Veszelka Imre balástyai tanyáján és egyik szerelme is egy Veszelka lány lett, aki két gyermeket is szült Rózsa Sándornak. (Rózsának egyébként számtalan nője volt fiatal éveiben is, egyik-másik még a betyár életet is vállalta élte és betyárcsapatának tagjává vált.)

Végül 1857-ben egy árulás következtében elfogták, amikor Katona Pál Szeged környéki gazda feladta őt az osztrákoknak. Pere 1859 februárjában életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabásával ért véget, de ebből csak 11 évet ült le (1857 és 1868 között), mert a kiegyezés amnesztiát adott számára. (A 11 évet egyébként jórészt Kufstein, Theresienstadt és Pétervárad börtöneiben töltötte.)

Veszelka Imre, aki Rózsa Sándor legfőbb társa és alvezére volt

A szabadon bocsátás dacára csak alig négy évre vált újra szabad emberré, mert visszatért a bűnözéshez (ami vesztét okozta): 1868 és 1872 közt vonatokat és postakocsikat rabolt ki. Végül gróf Ráday Gedeon királyi biztos 1872-ben csapdába csalta Szegeden (azzal az ígérettel, hogy ha eljön egy találkozóra, akkor az állam felfogadja pandúrvezetőnek. Ez titkos vágya volt Rózsának). Csakhogy amint elment a találkozóra, a csapda bezárult, így Rózsa Sándor örökre fogoly lett: 59 évesen véglegesen rabbá vált.

A szamosújvári börtönbe került, ahol még 6 évig élt, majd 4 hónappal 65. születésnapja után a gümőkór megtámadta szervezetét és a betegség végül legyűrte. Rózsa Sándor 1878 november 22-én, mint a korszak leghíresebb betyára hunyt el.

Rózsa Sándor megítélése ma is nagyon megosztja az embereket: napjainkban hajlamosak vagyunk korunk erkölcsei szerint mérlegelni tetteit, figyelmen kívül hagyva, hogy 160 évvel ezelőtt egészen más viszonyok jellemezték hazánkat. Azért válhatott ugyanis Rózsa Sándorból legenda, mert az osztrák katonai megszállás és elnyomás éveiben fegyverrel szállt szembe az ellenségnek tekintett labanc hadsereg katonáival.

2020.05.13.15:33