Eremitha

Érdekességek egy eremita történésztől

Trianon és a felelősségi sor [19.]

2021. június 04. 14:09 - Eremitha

Június 4. kapcsán a gyász a történelmi múlt felidézése illetve a veszteség érzése költözik a magyar szívekbe (minden egyes évben ezen a napon), amihez sokaknál még az érthető düh érzése is társul. 1920 június 4-én ugyanis az első világháborúban győztes nagyhatalmak (az úgynevezett Antant országok) feldarabolták Párizsban hazánkat a francia diplomácia vezetésével. A történelmi nagy Magyarország megszűnt és helyére egy mesterséges határokkal "megrajzolt", önkényesen kialakított csonka államot teremtettek, mely elvesztette hegyeit, tengerpartját és történelmi tartományait is (a Délvidéket, a Felvidéket és Erdélyt). Iszonyatos büntetést kaptunk, noha a háborúban vesztes katonai tömbön belül nem mi alkottuk a meghatározó erőt, ráadásul egy bennünket uraló másik hatalom (Ausztria) befolyása alatt álltunk. A magyar küldöttség, Apponyi gróf, Bethlen és Teleki hiába érveltek logikusan, több nyelven megszólalva és alátámasztottan érvelve, Clemenceau hajthatatlan maradt. A dolog eldöntetett: a Dunai Monarchiának vesznie kell. Kérdés azonban: kik és milyen tényezők felelősek ezért a nemzeti tragédiáért? Mi a felelősségi sor?

trianon_terkep.jpg

forrás: aradihirek.ro

Első helyen emelhető ki az Ausztriához való erős kötődésünk, mely 1867 (kegyezés) és 1918 (a háború vége) között szorosan a Habsburg külpolitikához láncolta hazánkat. Súlyosbította ezt a helyzetet Tiszta István császárhű politikája is, mely mindenben támogatta háborús részvételünket. Szokás persze Tiszát mentegetni és idézni néhány háború ellenes mondatát, ám mégis az az igazság, hogy az 1913 és 1917 között második miniszterelnöksége alatt Magyarország mindenben támogatta a háború gondolatát. Annak a háborúnak kirobbanását és végigharcolását - elzárkózva a kilépéstől, a különbékétől vagy az Antant hatalmakkal való megegyezéstől - mely végül a vesztes oldalra "lökött" bennünket és lehetővé tette megbüntetésünket. Okolható persze az egész osztrák orientációért maga a kiegyezés is (lásd: Kossuth Cassandra levele), de 51 év távlatából, 1867-ben természetesen még semmit sem sejthettünk a későbbi világpolitikai változásokból.

Második helyen szerepel a felelősségi sorban a dualizmus-kori nemzetiség-ellenes magyarosító politika, melyet nagy divat szőnyeg alá söpörni és nem tudomásul venni, holott elmérgesítette az amúgy is rossz viszonyunkat a nemzetiségeinkkel és a környékbeli nemzetekkel. Hogy a választási körzetek manipulálásával (Gerrymandering), a nemzetiségi diákok hátrányba helyezésével, a nyelvi jogok csorbításával a horvátországi vasút ügyekkel, az autonómia törekvések visszafojtásával... stb akadályoztuk a nemzetiségek érvényesülését, bizony 1920 júniusában Párizsban bosszulta meg magát, amikor az ellenségünkké tett nemzetiségek mindent bevetettek ellenünk az Antant hatalmak befolyásolásakor.

trianon_emlekmu.jpg

Trianon emlékmű, Harvan (forrás: vntv.hu)

Harmadik helyen emelném ki a Károlyi - Kun Béla "tengely" 9 hónapját (1918 október 30 és 1919 augusztus 1 között), amikor részint külpolitikai hibákkal (lásd Károlyi utasításai a magyar katonák tétlenségére) részint a kommunisták terrorjával annyi öngólt lőttünk magunknak, hogy abból már nem tudtunk felállni. A nyugat szemében gyakorlatilag semmissé tettük politikai hitelességünket, amikor nem tudtunk önerőből megszabadulni Kun Béla bandájától és kimászni" a tanácsköztársaság mocsarából, amihez végül az Antant és a román hadsereg kellett.

Negyedik említésre méltó tényező a román köpönyegforgatás, mely Erdélyt még 1916-ban alku tárgyává tette és elérte, hogy a román átállásért cserébe az Antant Bukarestnek ígérje a legősibb magyar tartományt. Ennek a bizonyos titkos alkunak lett következménye az, hogy 1920-ban a románok nyugodt szívvel kérhették Erdélyt a győztesektől.

parizs_trianon.jpg

A döntések legfőbb fóruma a párizsi békekonferencia (forrás: nepszava.hu)

Összességében tehát Trianon traumája és katasztrófája mögött egyenlő arányokban fedezhető fel a hosszútávú magyar politika szerencsétlen döntéssorozata (Ausztriához való kapcsolódás), a nemzetiségekkel való végzetes viszonyromlás, a Tisza Istváni külpolitika merevsége (nem kötünk különbékét, nem lépünk ki), a Károlyi Mihály féle szerencsétlenkedés és a tanácsköztársaság bekövetkezése, mely tényezőket a nemzetközi helyzet "kovásza" fogta egybe, ami egyszerűen érdekeltté tette Franciaországot abban, hogy kis országok halmazává verje szét évszázados riválisát a Habsburg Birodalmat. Ez pedig a legvégső, ötödik tényező a nemzettragédiáért: az 1918 utáni évek nemzetközi helyzete, a nyugat-európai országok (legfőképp Franciaország) érdekrendszere.

Nemzeti gyászunkat azonban mindez a levezetés természetesen sem megvigasztalni, sem megkönnyíteni nem tudja, mert a 101 évvel ezelőtti események szétszakították népünket, örök sebet ejtve a magyarság igazságérzetén. /2021.06.04.14:09/

eremitha_szeles_legujabb.jpg

7 komment

IV. László, kun származású királyunk [18.]

2021. május 30. 01:09 - Eremitha

V.István és Erzsébet, kun hercegnő fia (IV. Béla királyunk unokája) bizony félig kun származású koronás főként uralta a Magyar Királyságot 1272 és 1290 között. Ebben az időszakban, az Árpád-kor végén a királyi hatalom már meggyengült és egyre inkább a tartományurak kezében volt a valódi hatalom. Közben egy időre jelentős szerephez jutottak az ekkor még elkülönülő és önálló identitással bíró, IV. Béla korában betelepült (a tatárok elleni összefogásra behívott) kunok is, akik jelentős önállósággal és a keresztény hitet elutasítva nomadizáltak, pusztáinkon vándorolva a Magyar Királyság határai között.

kun_laszlo.jpg

A kép forrása: omnia.ie

IV. László apja, V. István 1272-ben hunyt el, egy gyenge, széthúzó államot hagyva fiára. Az alig 10 éves trónörökös ráadásul ekkor még Gutkeled Joachim bán túszaként éldegélt annak uradalmában. A főúr az öreg király halála után elengedte a gyermeket, aki így IV. László néven végre elfoglalhatta a trónt.

Gyermek éveiben Joachim bánra támaszkodva inkább édesanyja Erzsébet intézte az ország ügyeit. Az 1270-es évekre azonban két, országos politikában is jelentős szerepet játszó csoport alakult ki, az egyik élén Kőszegi Henrik és Gutkeled Joachim, majd később a hozzájuk csatlakozó Babonics család, a másik élén Csák Máté (a Károly Róbert uralkodása alatti oligarcha nagybátyja) és Csák Péter állt. Mindkét párt Nyugat-Magyarországon rendelkezett birtokokkal, és mindkét párt ott akarta kiépíteni saját területi hatalmát.

1274-ben Kőszegi Henrik csoportja foglyul is ejtette az ifjú királyt, de a Csákok később kiszabadították. Végül a Fejér megyei Polgárdi mellett vívott csatában Kőszegi Henrik életét vesztette, de fiai folytatták politikáját. A Csákok és Kőszegiek közti polgárháború sokszor esztelen pusztításba ment át: 1276 márciusában például Csák Péter nádor feldúlta Veszprémet, pusztán azért, mert a püspöki székben a Kőszegi család egy tagja ült.

Gyermekkirályként kiszolgáltatva a főuraknak

A 10 évesen megkoronázott IV. László uralkodánának első 5-10 éve bizony teljes kiszolgáltatottságot hozott az ifjú király számára. Hol az egyik, hol a másik tartományúri tábor vonta befolyása alá. Bár az ő fején volt a korona, valódi hatalommal alig rendelkezett. Mikor pedig 15 évesen nagykorúsították, ellene fordult a magyar főnemesség egy része - politikai döntései és "kun-politikája" miatt (melyekről lesz még szó) - igy újra magára maradt, erősen megcsorbult hatalommal.

Háborúk a csehekkel

Ottokár cseh király nagy figyelemmel kísérte a magyarországi eseményeket, és miután érzékelte a gyenge magyar királyi hatalmat és az anarchiát okozó polgárháborús helyzetet, eldöntötte, megszerzi az országot. Ottokár 1273 áprilisában egy kisebb sereggel elfoglalta Győr várát. A külső veszély egy rövid időre rákényszerítette az urakat a közös fellépésre, a magyar sereg június közepén véres küzdelem árán visszavívta Győrt. Ám később Ottokár érdemleges ellenállás nélkül elfoglalta a kulcsfontosságú határszéli várakat és megyéket, Óvárt, Mosont, Győrt és Sopront. A konfliktus érdemleges magyar ellentámadás és békekötés nélkül fejeződött be. A Kőszegi-érdekcsoport a vezetése alatt álló fegyveres erőt arra használta fel, hogy ismét kezébe vegye az országtanácsot.

A második háború a Habsburgok felbukkanása miatt tört ki Csehországgal. Amikor Németország fejedelmei 1273. október 1-jén Frankfurtban a cseh Ottokár ellenében az addig kevéssé ismert Habsburg Rudolfot választották német királlyá, a cseh uralkodó nem fogadta el a választást. Az 1274. november 19-én tartott nürnbergi birodalmi gyűlés felhatalmazta Rudolfot, hogy Ottokárt megfossza tartományaitól.

kunlaszlo_festmeny.jpg

IV. László és I. Rudolf a csatatéren. Than Mór festménye. (Forrás: Wikipedia)

A harcban IV. László és a Gutkeled-Kőszegi klán vezette magyar sereg Rudolfot támogatta. 1278 nyarán a második morvamezei csatában Rudolf és az őt támogató magyar seregek győzelmet arattak Ottokár hadai felett. A diadala révén Ausztria a Habsburgok kezébe került.

Válsághelyzetek az országban

Alig múlt el a cseh veszély, máris újabb válság közeledett. A feudális magyar állam működési zavarát érzékelő egyházi vezetés szerette volna megerősíteni a királyi hatalmat, így 1277. május végére országos gyűlést hívtak össze a Rákos melletti mezőre, melynek célja az oklevelek szerint a „közjó” helyreállítása és „az országot és az egyházakat ért károk és pusztítások” ügyének megtárgyalása volt. Az országgyűlés törvényes korúnak nyilvánította a királyt, és kezébe adta az ország kormányzását, egyben jóváhagyta a Habsburg Rudolffal kötendő szövetségi szerződést. Ugyanakkor egyéb problémák is előkerültek. László 1277 közepén gyorsan és eltökélten látott hozzá a rákosi határozatok végrehajtásához: leverte a szepességi királyellenes lázadást, majd Kán Miklós vezetésével a Geregye testvérek Biharban formálódó tartományúri hatalmát törte meg. A király megnövekedett presztízsét a konszolidáció teljessé tételére kívánta felhasználni, a királyi biztosok a megyegyűléseken hatékony szigorral léptek fel, megkezdődött a szétzilált királyi birtokok állapotának rendezése, és napirendre került a király kiskorúsága alatti birtokadományok felülvizsgálata.

A kunok lázadása

A király belpolitikai sikereit Fülöp fermói püspök hazánkba érkezése szakította meg. A pápai legátus 1279 elején azért jött Magyarországra, mert László „kun módra, s nem katolikus szokás szerint élt”. A legátus fellépése hátterében egy főúri érdekcsoport állhatott, mely el akarta szakítani egymástól a királyt és fő támaszát, a kun haderőt. Ugyanezen főúri csoport sugalmazására születtek meg a kun törvények, melyek előírták erőszakos megtérítésüket, életük szabályozását. László kénytelen volt hozzákezdeni a kun törvények végrehajtásához, mire a kunok keltek fel ellene és pusztítani kezdtek a Tisza–Körös–Maros vidékén. IV. László a mai Hódmezővásárhely mellett, Hód tavánál 1282 nyarán győzte le haderőiket. A győzelem azonban egy kikényszerített helyzetben született, mert IV. László valójában nem akart hadat viselni édesanyja népe ellen. A csata után az ifjú király válságba került: a magyar főuraktól - akik elárulták és a pápánál bepanaszolták - eltávolodott és inkább a kunok közt szeretett volna támogatást találni.

kunok.jpg

Kun harcosok. Képek forrása: mercuriustour.ro

A nemesei által megalázott király mellett, fő vetélytársa Kőszegi Iván lett a nádor, ám László visszahívta a kunokat és csatlakozott hozzájuk. Az országban kettős hatalom kezdett kialakulni. A király az ország területén vonulgatott megmaradt kunjaival, egyre nagyobb terhet jelentve az országnak. A pápában többször felmerült a Magyarországra indítandó keresztes hadjárat gondolata is. A belpolitikai helyzetet súlyosbította, hogy 1285 elején ismét tatár hadak támadtak az országra. A Telebuga és Nögej kán vezette tatár hadak Pestig hatoltak, és az ország keleti részében végeztek nagy pusztítást. Felmerült – és még ma is van olyan nézet –, hogy a tatárokat László hívta volna be. Erre nincsen semmilyen bizonyíték.

A király meggyilkolása

IV. László egyéni tragédiájának betetőzése, hogy végül szeretett kunjai kezétől veszett el. 1290. július 10-én Körösszeg váránál kun előkelők – Árbóc, Törtel és Kemence – embereikkel rárontottak a sátrában alvó Lászlóra és orvul megölték. A gyilkosság közelebbi oka ismeretlen, és nem alaptalan a gyanú, hogy a közeli várúr, Borsa Kopasz részes volt a gyilkosságban.

Halála után az ország főurai úgy gondolták, hogy II. András utószülött István néven született fiának gyermeke, a Velencében nevelkedett András lehet az ideális király. A főurak szempontjából mellette szólt, hogy nem volt hazai támogató bázisa, és a külföld sem ismerte el, így gyenge központi hatalmat hozhatott megválasztása.

III. András 11 évnyi (1290-1301) jellegtelen uralkodásával végleg kihalt az Árpád-ház. Új korszak kezdődött eleinte a teljes káosz és válság éveivel, majd a rendteremtő Anjouk felbukkanásával. A kunok beolvadtak a magyarságba, de történelmi emlékezetünk megjegyezte: hajdanán egy királyt adtak hazánknak.

Felhasznált irodalom:

  • Harmat Árpád: Árpád-házi királyaink II. (1131-1301) - tortenelemcikkek.hu (2015.01.19.)
  • Bertényi Iván, Gyapay Gábor: Magyarország rövid története. Maecenas Kiadó, Bp., 2001
  • Kristó Gyula - Makk Ferenc: Az Árpád-házi uralkodók. IPM könyvtár sorozat, Budapest, 1988.

eremitha_szeles_legujabb.jpg

Szólj hozzá!

Adolf Hitler ellenségképe [17.]

2021. május 24. 19:21 - Eremitha

Adolf Hitler (1889-1945) a világtörténelem egyik legismertebb alakja, hiszen az emberiség krónikájának eddigi legpusztítóbb világégésében játszott kulcsszerepet, amikor Lengyelország 1939-es lerohanásával kirobbantotta a második világháborút. A történelem legnagyobb fegyveres küzdelme körülbelül 40-50 millió halálos áldozatot követelt csak Európában (és további 20-30 milliót a Föld más részein, főleg Kínában). A legtöbb áldozat a Szovjetunió népei közül került ki, legalább 20-25 milliós elesettel. Mindez az irdatlan számú halott egyetlen ember megalomán tervei, hódító törekvései és mindenki legyőzni akaró törekvései nyomán hunyt el. Kérdés azonban: Adolf Hitler miként gondolt meghódítandó ellenfeleire? Milyen volt ellenségképe? Kikről hitte, hogy könnyű és kikről, hogy nehéz ellenfelek lesznek?

hitler_1.jpg

Hitler 1922-ben emberi körében, Münchenben (forrás: Imagno/Getty Images, vox.com)

Hitler gondolkodás-módjára óriási hatást gyakorolt az első világháború, melyben aktívan vett rész, mégpedig futárként szolgálva a nyugati fronton, egyszerű, Gefreiter rendfokozatban (ami leginkább a tizedesnek felelne meg).  Mélyen megviselte a franciák elleni sok éves eredménytelen harc, majd a végső vereség is 1918-ban. Megalázónak érezte a compiegnei fegyverszünetet, a versaillesi békét, miként a hazájára kiszabott büntetések sokaságát is (terület elcsatolások, jóvátétel, haderő-korlátozás).

Hitler az I. világháborút lezáró fegyverszünet napján 29 és fél éves volt. Akkoriban bosszúszomj, revans-vágy és a politikai életben való részvétel terve foglalkoztatta. A Reichswehr alkalmazásában - továbbszolgáló katonaként, de már civilben - a müncheni pártokat figyelte meg, miközben a Német Munkáspárthoz való csatlakozást fontolgatta. Végül megtette a pártba való belépését és rögtön annak átalakításán fáradozott. (Hitler 1921 július 29-én lett a párt elnöke, melynek neve [1920 február 24-től] lett Nemzetiszocialista Német Munkáspárt.)

naci_gyules.jpg

Náci pártgyűlés 1934-ben, Nürnbergben (forrás: smithsonianmag.com)

Megkezdődött politikai pályafutása, melyben az első lépéseitől kezdve nagy szerepet kapott három "motívum": 1.) revans és bosszúvágy a nyugati demokráciák felett, elsősorban Franciaország és Anglia megbüntetésével 2.) bűnbakok találása a kudarcokért a zsidók és kommunisták képében 3.) a német középrétegek harciasságának felkorbácsolása nacionalista szólamokkal. A "mesterhármas" bevált: a nyugat-ellenesség, a zsidó-gyűlölet és a nacionalizmus hármasa erős egységbe tömörítette a 20-as és 30-as évek németségét (eleinte leginkább a kispolgári rétegeket, akiknek hatalmat ígért).

A Führer ellenségképe a 20-as években

Hitler a 20-as években két ellenséget jelölt tehát meg hívei és népe számára: a nemzetközi zsidóságot és a Nyugat-európai népeket. Közülük pedig legelső helyre azok a franciák kerültek, akik ellen 1914 és 1918 között olyan elkeseredetten harcolt maga is például Somme lövészárkaiban. A Führer szentül hitte, hogy hazájának első számú katonai ellensége Franciaország. A 20-as években egyre látogatottabb tömeg-rendezvényein és beszédein nyilvánosan gyalázta a versaillesi békeszerződést (nem egyszer földre dobva annak egy-egy példányát), semmissé nyilvánítását követelve. 

A 20-as évek vége és a 30-as évek eleje meghozta a nácik nagy népszerűség-növekedését is: lett saját újságjuk (Völkisher Beobachter), hatalmas pártszékházuk (Barna Ház, München) lettek anyagi forrásaik (a német gyárosok adományaiból [akik a kommunista előretörést nácikkal akarták megakadályozni]) és hatalmas létszámú tagságuk. Az SA (Sturmabteilung) erőt demonstráló félkatonai jelleggel ruházta fel mozgalmukat és egyre inkább kormányzás-képes erőként tüntette fel Hitrler pártját.

braukeller_braunhaus.jpg

Felül a Bürgerbraukeller söröző (Hitler első nagy sikereinek színtere), alul a híres Barna Ház a nácik müncheni központja

Közben általánosan ismertté vált a náci ideológia két kulcseleme is - az Élettér elmélet és a Fajelmélet - melyek újabb ellenségképeket teremtettek a németség számára. Ezúttal már nem a nyugat, hanem a kelet került középpontba, hiszen a magasabb-rendű németség számára (fajelmélet) az alsóbbrendű szláv népek, lengyelek, oroszok területeinek elvételét végrehajtható célként kezdte emlegetni a hitleri retorika (élettér elmélet).

Hitler ellenségképe a háború kirobbanásakor

Hitler tehát a háború kirobbanásakor (1939-ben) - 6 éves kancellári múlttal és háborúra való felkészüléssel a háta mögött - legfőbb katonai ellenségnek Franciaországot tekintette, de második célpontnak az alsóbbrendű Kelet-európai népeket jelölte meg, úgy gondolva, hogy hatalmas létszámuk (és nagy területeik) dacára könnyen legyőzhetőek (éppen alsóbbrendű képességeik okán) Mindez sokat elárul az utókornak Hitler gondolkodásáról. Bár Franciaországot 1940 májusában és júniusában valóban gyorsan eltiporta (majd elégtételt  véve az I. világháborus német vereségért a fegyverszünet aláírásához előhozatta azt a  bizonyos vasúti kocsit ahol 1918-ban Németországot megalázták az akkori fegyverszünettel) a Szovjetunió elleni harchoz még neki is nagyon neki kellett gyürkőznie. 

francia_hadjarat1940.jpg

A francia hadsereg, Belgium és Hollandia legyőzése (forrás: wikimedia.org) Három zseniális német tábornok: Heinz Guderian, Erich von Manstein és Erwin Rommel vitte sikerre a Fall Gelb hadműveletet.

Hitler nyilván tudta, hogy az 1939-ben 170 millió lakosú (hazájánál kétszer népesebb) és Németországnál 40-szer nagyobb Szovjetunió komoly tartalékokkal rendelkezik (nyersanyagban, ipari termelésben és emberanyagban), de őszintén hitt a németség felsőbbrendűségében, mely képes az erőkülönbség legyőzésére is. Hitler világhódító terve tehát részben realitásokra részben viszont téveszmékre épült: Franciaországot legyőzhetőnek gondolta (ebben nem tévedett) újszerű haditervei és páncélos-hadviselése révén (a Maginot-vonal villámháborús megkerülésével), csak úgy mint a Kontinens egyéb országait is (melyeket katonailag szintén gyengébbeknek ítélt). Ugyanakkor a Szovjetuniót lebecsülte - és miután a harcok kezdetén még átmeneti békét kötött vele (időnyerés céljából) - 1941 júniusában gyors győzelmekben reménykedve támadta meg.

barbarossa.jpg

A Barbarossa-hadművelet (1941 június 22 - december 5.között) Az eredeti tervek egészen az AA vonalig (Arhangelsz - Asztrahán) irányozták elő a német offenzívát.

A Barbarossa-hadműveletben óriási, 3,5 milliós haderőt összpontosított Sztálin hadserege elleni offenzívára (mely az akkori német hadsereg közel felét jelentette), de az év végére tudomásul kellett vennie, hogy ez is kevés lesz a győzelemhez. Az "A-A vonalat" (A-A Line) nem sikerült elérniük, sőt Moszkva alatt egy komoly vereséget is el kellett könyvelniük [moszkvai csata] A szovjet T-34 harckocsi-program eleinte minőségben és mennyiségben is [később (1943-tól) már csak mennyiségben] de felülmúlta a német páncélos-gyártást, a szovjet élőerő- és ipar-tartalék pedig a német gazdaságot. A sztálingrádi vereség (1943 február 2.) fordulatot hozott, így innentől 1944 őszéig - néhány kisebb megtorpanástól és ellentámadástól eltekintve (mint a kurszki tankcsata) - folyamatos német visszavonulás következett a Szovjetunió európai területein.

Hitler gondolkodása ellenségeiről 1944-től

Hitler ellenségképeit illetően a második nagy tévedését az Egyesült Államok hibás megítélése jelentette. Háromszorosan is hibázott: 1.) Lebecsülte az 1941 és 1944 közti kölcsönbérleti szállítások hatásait, melyek viszont hatalmas mennyiségű hadianyagot juttattak az USA -tól a Szovjetuniónak 2.) Nem hitt Amerika hadba-lépésében 3.) Lebecsülte az amerikai csapatok méretét és ütőképességét az 1944 nyarától kialakuló nyugati fronton.

kolcsonberleti.jpg

Forrás: Kása István "Lend-Lease" szállítások az Amerikai Egyesült Államokból a Szovjetunióba a második világháború alatt, 1941-1945.

A Führer az egységes, homogén nemzetekben hitt, melyeket erősnek tartott, ám a heterogén, "népek kohójának" gondolt Egyesült Államok épp ellentéte volt ennek a felfogásnak. Amikor 1944 decemberében még egy utolsó nagy ellentámadásra adott parancsot az amerikaiak ellen (ardenneki offenzíva), így fogalmazott legutolsó eligazításán:

"A történelem folyamán soha nem volt ellenségeinkhez hasonló szövetség, mely annyira heterogén elemekből tevődött volna össze, annyira széthúzó célokkal, ultrakapitalista államok az egyik oldalon, ultramarxisták a másikon. Egy haldokló világbirodalom, Nagy-Britannia az egyik oldalon; egy gyarmat, amely örökségre pályázik, az Egyesült Államok a másik oldalon. Olyan államok, melyek célkitűzéseiket napól napra, mint a hálója közepében ülő pók képes követni az eseményeket, megfigyelheti, hogyan válnak ezek az ellentétes törekvések egyre erősebbekké. Ha most sikerül néhány erőteljes ütést rájuk mérnünk, úgy minden pillanatban megtörténhet, hogy az egész mesterségesen összetákolt front gigászi robajjal, egy csapásra összeomolhat. ..." (Forrás: Zagebesprechungen im Führer Hauptquartier. Herausgegeben von H. Heiber. Stuttgart 1962. 232.I.) 

Az utolsó német ellentámadás azonban elakadt 1945 januárjában és a III. Birodalom határait elérték a szövtségesek (nyugaton az amerikaiak, keleten az oroszok. Az idézett szövegből világosan kiderül, hogy Hitler Nagy-Britanniát egy elavult és túl nagy gyarmat-birodalmával elfoglalt, így valójában gyenge középhatalomnak gondolta, mely szerinte ugyanúgy könnyen legyőzhető, mint Franciaország. Ez volt a Führer harmadik nagy tévedése (a Szovjetunió és az USA lebecsülése után). A brit légierő 1941 nyarán és őszén igencsak megleckéztette a Luftwaffét és az angol hadsereg előbb Afrikában (El-Alamein), majd 1944 után a nyugati fronton is nagyon komoly haderőt tudott felvonultatni a németek ellenében.

hitler_foto_1945.jpg

Az utolsó képek egyike Hitlerről, amint 1945 tavaszán épp gyerekkatonákat tüntet ki a kancellária udvarán (forrás: barbarapicci.com)

Összegzés

Adolf Hitler világképe az 1939 utáni évek világáról egy torzult felfogást tükröz, melyben ugyan helyet kap némi realitás (például bizonyos országok haderejének legyőzhetőségéről), ám túlontúl sok fantazmagórával telített, a felsőbbrendű német katonák és felsőbbrendű német hadiipar legyőzhetetlenségéről illetve a szuperhatalom USA illetve Szovjetunió hatalmas gazdasági potenciáljának lebecsüléséről. Mindez előrevetítette már 1941-ben a Szovjetunió megtámadásakor Németország vereségét, még ha ezzel Adolf Hitler csak 1945 április 30-án is nézett szemben, amikor fejéhez emelte pisztolyát a berlini kancellária-bunker legbelső szobájában. 

eremitha_szeles_legujabb.jpg

2021.05.24.19:20

34 komment

A kommunizmus áldozatainak emléknapja: február 25 [16.]

2021. február 24. 23:45 - Eremitha

A kommunista diktatúrák halálos áldozatainak számát az 1917 és 1991 közti időszakra vetítve kerek 100 millióra becsülik világviszonylatban. (Az adat forrása: A kommunizmus fekete könyve, Stéphane Courtois: Le Livre noir du communisme) Ha ezt a hihetetlenül nagy számot részletesebben vizsgáljuk, akkor kiderül, hogy ebből 65 millióan Kínában, 20 millióan a Szovjetunióban, 7 millióan egyéb ázsiai országokban (Vietnám, Kambodzsa, Észak-Korea, Afganisztán), 2 millióan Afrikában, 0,2 millióan Latin-Amerikában és 1 millióan Kelet-Európában estek áldozatául a kommunista üldöztetéseknek.

gulag.jpg

GULAG tábor (forrás: BBC Picture Archives)

Hazánkban a kommunizmus áldozatainak számát nagyon nehéz megbecsülni. Ennek egyik oka, hogy az „áldozatok” közé nem csupán az 1917 és 1990 közt politikai okokból kivégeztetett, munkaszolgálatra vagy internálásra ítélt, kényszermunka-táborokba küldött illetve a forradalmi eseményekben (tanácsköztársaság és 1956) elhunyt és megnyomorodott emberek sorolhatóak, hanem a rendszer miatt éhező, vagy hazájuk elhagyására kényszerülő illetve lelkileg sérül tömegek is. Ha csak az elhunytakat, bebörtönzötteket, kitelepítetteket nézzük, és nem soroljuk ide a második világháborúban szovjet fogságba kerülteket és az 1946 –ban munkaszolgálatra elvitt tömegeket, akkor is legalább 50-55 ezer fő tekinthető áldozatnak. (Az 1919 –es vörös terrorban 600 –an haltak meg, az 1951 –es budapesti kitelepítés 12 ezer embert érintett, a recski táborban 1300 –an raboskodtak és az 1956 –os forradalom és szabadságharc pedig 3500 halottat, 22 ezer bebörtönzöttet és 13 ezer internáltat követelt.)

Miért éppen február 25. lett az emléknap?

A Magyar Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozatával minden év február 25-ét a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjává nyilvánította. A dátum kiválasztását egy sajátos esemény indokolta: 1947-ben a megszálló szovjet hatóságok ezen a napon tartóztatták le – teljes mértékben jogellenesen - Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát és hurcolták el a Szovjetunióba. Az esemény szervesen illeszkedett az 1945 november negyediki választások után megkezdődő kommunista törekvések sorába, melyek mindegyike a választásokon győztes Független Kisgazdapárt felszeletelését célozta. Az 1945 –ös parlamenti voksolások sajátos helyzetet teremtettek: a 409 tagú magyar országgyűlésben a parlamenti helyek 60% -át (245 mandátumot) egy olyan párt birtokolta, mely ellentétesen gondolkodott az országot megszállva tartó Szovjetunió által támogatott kommunistákkal. Le kellett számolni velük.

A Kelet-európai kommunista hatalomátvételek hat lépése:

  1. Szovjet megszállás és/vagy a szovjet hatalom kiterjesztése az adott országra
  2. A gazdasági-politikai-katonai kulcspozíciók megkaparintása, kommunista kezekbe juttatása
  3. A kommunistákkal rivális pártok felszámolása, mondvacsinált perekkel (koncepciós perek), illetve olyan jogszabályokkal, melyek lehetőséget adnak politikai alapon történő letartóztatásokra. 
  4. Választási csalásokkal a kommunista pártok képviselőinek parlamentbe és kormányba juttatása
  5. Pártok betiltása, közös ernyőszervezetekbe kényszerítése (pl.: Népfront)
  6. Egypártrendszer megteremtése, államosítás, a politikai-gazdasági pluralizmus felszámolása, és szovjet mintájú új alkotmány létrehozása.

Az 1946 –os esztendőben több lépésben zajlott a kommunisták teljhatalmának előkészítése: létrejött három párt összefogásával a kommunista vezetésű Baloldali Blokk, mely azonnal támadásokat intézett a kisgazdák ellen, mondván, hogy veszélyeztetik a földreformot, noha valójában csupán kifogásolták a földosztások körüli visszaéléseket. A blokk támadásai nyomán 20 kisgazda képviselőnek kellett kilépnie a pártból. A következő lépés a Demokratikus Államrend és Köztársaság büntetőjogi védelméről szóló 1946. évi VII. törvény létrehozása volt, melyre hivatkozva bármikor bárkit el lehetett ítélni, ha a hatalom félre kívánta állítani az illetőt. Idézet a törvény szövegéből: 

„ … büntetendő az, aki az 1946 évi I. törvénycikkben megalkotott demokratikus államrend vagy demokratikus köztársaság megdöntésére irányuló cselekményt követ el, mozgalmat vagy szervezkedést kezdeményez, vezet vagy azt lényeges anyagi támogatásban részesíti. … Büntetendő, aki az államrend vagy köztársaság megváltoztatására lázít, … annak alapintézményei ellen gyűlöletre izgat. … Vétséget követ el, aki két vagy több személy jelenlétében olyan valótlan tényt állít vagy híresztel, amely alkalmas arra, hogy az államrend vagy köztársaság iránt megvetést keltsen vagy nemzetközi megbecsülését csorbítsa. Az államrend megdöntésére irányuló cselekmények büntetése halál vagy életfogytig tartó kényszermunka.”

 A kommunista rendszer kialakulásának következő lépése az államosítások elrendelése volt. Már 1946 nyarán államosították a szénbányákat és az erőműveket, majd decemberben állami kézbe vették az ezer főnél többet foglalkoztató nehézipari üzemeket is. Még később, 1947. június 9 -én a kommunisták elfogadtatták a hároméves tervre vonatkozó törvényjavaslat szövegét, a bankok államosításának mértékét és az Országos Tervgazdasági Tanács és az Országos Tervhivatal szervezetére és hatáskörére vonatkozó kormányrendelet szövegét. A folyamat elindítását a közigazgatásban dolgozó tömegek megszűrése követte, vagyis az előző rendszerhez valamilyen módon kötődők elbocsátása. Úgy tűnt, hogy a kommunista törekvések akadály nélkül sorra valósulhatnak meg. Rákosi Mátyás és köre sorra számolt le a másként gondolkodókkal, a volt arisztokratákkal, az egyházakkal, a korábban kinevezett tábornokokkal, a polgári értelmiségiekkel és minden olyan gazdálkodóval, aki nem volt hajlandó földjeit, eszközeit a megalakításra szánt kolhozokba önként beadni. A kommunisták áldozatainak száma 1945 és 1950 közt évről évre nőtt, a kivégzett, börtönbe zárt, tönkre tett emberek ezrei nyomán.

kovacsbela.jpgA szovjet fegyverekre támaszkodó kommunisták agresszív előretörésének kevesen próbáltak meg ellenállni. De azért voltak néhányan. Ide tartoztak például a Kisgazda párt vezetői is. Kovács Béla pártelnök többször emelte fel szavát az önkény és visszaélések ellen, így nagyon gyorsan a kommunisták figyelmének középpontjába került. Végül 1947 február 25 –én Rákosinak sikerült ürügyet is találnia a letartóztatására. Kovács Béla és jó néhány kisgazda politikus ugyanis tagja volt az 1925 –ben létrejött, de valós tevékenységet nem folytató Magyar Közösség nevű szervezetnek, melyre Rákosiék rásütötték az „államrend megdöntésére készülő” bélyeget. A veszélyesnek beállított közösség 260 tagját tartóztatták le 1947 elején, köztük Kovács Bélát is, akit kiemelve társai közül azonnal a Szovjetunióba vittek. A kisgazda vezetőt hazájától távol beismerő vallomás megtételére kényszerítették és 9 évre börtönbe zárták. Hivatalosan a vád az volt ellene, hogy „aktívan részt vett földalatti szovjetellenes fegyveres csoportok kialakításában és a szovjet hadsereg ellen irányuló kémkedés szervezésében”

A Kovács Béla elleni, felháborítóan igazságtalan hatalmi fellépés 1947 február 25 –én szimbolizálta és előrevetítette a kommunista hatalomátvétel antidemokratikus jellegét. A per után néhány hónappal a kommunisták elcsalták az 1947 nyarán lezajlott kékcédulás választást, majd egyetlen általuk vezetett népfrontba kényszerítették a pártokat. Ezzel megszületett az egypárt rendszer. A kommunista hatalomátvétel 1949 –ben lett teljes, amikor az első egypárti választáson megszerezték a parlamentet és egy új, szovjet mintájú alkotmányt erőltettek az országra. A diktatúra teljhatalmát az Államvédelmi Osztály, majd Államvédelmi Hatóság, közismert nevén ÁVH biztosította, mely emberek ezreit záratta táborokba, kínoztatta meg, vagy végeztette ki. A nemzet 1956 –ig tűrte Rákosi Mátyás személyi diktatúráját, ám 1956 október 23 –án forradalmat és szabadságharcot hirdetett. A Szovjetunió beavatkozása nem késlekedett sokáig, Budapest és néhány vidéki város véres harcok színtere lett. A túlerővel vívott reménytelen harc gyorsan véget ért.

1956 után 33 évvel a rendszerváltás vetett véget a kommunizmus korszakának Magyarországon. A kommunista diktatúrák világszerte 100 millió halálos áldozatot követeltek. Február 25 –én, a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján hajtsunk fejet előttük.

eremitha_szeles_legujabb.jpg

Szólj hozzá!
Címkék: kommunizmus

Horthy Miklós alkuja a nyugattal [15.]

2021. február 20. 10:13 - Eremitha

Horthy Miklóst a magyar történetírás és társadalmi emlékezet mint konzervatív politikust és németbarát, Hitlerrel szövetségre-lépő vezetőt tartja nyilván, aki a második világháborúban a nyugati hatalmak elleni harc egyik legfőbb európai képviselője volt. Táplálják ezt a megközelítést a Horthy-korszak antiszemita törvényei, a náci Németországgal 1940 november 20-án aláírt szövetség (Háromhatalmi egyezmény), hazánk aktív részvétele német oldalon a háborúban és maga Horthy is, aki negyed évszázados kormányzósága alatt mindvégig a revizionista külpolitikát támogatta. A valóság azonban az, hogy Horthy Miklós a kormányzói tisztségét a nyugati hatalmaknak, Franciaországnak és Angliának köszönhette. Jelen poszt ennek részleteiről szól.

horthy1.jpg

Horthy Miklós (kép forrása: aspektus.eu)

Az 1919-es esztendő nem tartozott a magyar történelem siker-évei közé: a kommunista diktatúrát (Tanácsköztársaságot) román megszállás követte, majd a fehér-terror "dühöngése" következett, az önkényesen gyilkolászó tiszti-különítmények (irreguláris katonai csoportok) rémuralmával. Miközben az Európát uraló és a háborúból győztesként kikerülő Antant-hatalmak Párizsban a vesztesekkel tárgyaltak (és igazságtalan békediktátumokat erőltetettek rájuk), Magyarországon a káosz uralkodott. Volt ugyan kormány (mely Friedrich István vezetésével alakult meg 1919 augusztus 6-án]) de nem rendelkezett valódi befolyással és nemzetközi legitimációval. A lakosság nyomorgott és mindenki egy békés rendteremtésben reménykedett. Nem volt azonban senki, aki "rendet tegyen": a románok az országot fosztogatták, az Antant nem törődött azzal, hogy mi folyik itt, a katonák pedig tanácstalanul csapódtak hol ide, hol oda: egy részük hazatért saját földjére családjához, egy részük pedig megpróbálta az ország védelmét ellátni (amire felesküdött) és különböző tiszti-különítményekhez csapódott.

Az ellenforradalmi erők a korábbi szegedi ellenkormány tagjai köré gyűltek, de mivel ezt az Antant 1919 augusztus 19-én lemondásra kényszerítette, maradt annak hadügyminisztere Horthy Miklós, aki 1919 nyarán saját vezetése alatt "Nemzeti Hadsereget" hozott létre. (A Nemzeti Hadsereg megalakításáról szóló rendelet már 1919 június 6-án megjelent.)

terkep_1919julius.jpg

A szervezet függetlennek tekintette magát a magyar kormánytól és szembe helyezkedett mind az Antant-hatalmakkal mind az általuk "pórázukon" tartott román hadsereggel. Identifikációja kommunista ellenes, jobb oldali és nemzeti-konzervatív volt, erősen nacionalista "beütéssel". A frontokról visszatérő, de családjukhoz egyelőre még hazatérni nem kívánó magyar katonák tekintélyes része ebbe a bizonyos hadseregbe lépett be (hazája védelmében), míg másik részük a Horthyt részben támogató, részben tőle független tiszti-különítményekhez csatlakozott. A Nemzeti Hadsereg 1919 augusztus 9-én az Antant által ellenőrzött Szegedről a meg nem szállt Dél-Dunántúlra költözött, ahol Horhy Miklós a 8-10 ezres (folyamatosan gyarapodó) haderőt vezetve, Siófok központtal önálló fővezérséget hozott létre.

Ezzel Magyarország kettészakadt, mégpedig egy románok által birtokolt keleti és egy Horthyék által megszállt nyugati országrészre. A román terület nagyobb volt, mert Pesten kívül kiterjedt a Dunántúl északi részeire is. Lásd lenti térképet: magyarorszag_1919.jpg

A kettészakadt ország a mai határokkal. A kép forrása: tortenelemcikkek.hu

Ez volt a helyzet 1919 őszén, amikor a Párizsi Békekonferencia vezetői a magyarokkal való békekötés előkészítéséről döntöttek (korábban a németekkel és osztrákokkal már aláírásra került a béke és épp a bolgárokkal folytak a tárgyalások, mely megbeszéléseket a magyarokkal akarták folytatni). A probléma ott volt azonban, hogy nem akadt senki Magyarországon, akivel a győztesek tárgyalhattak volna az első világháborút lezáró békekötésről. A kormányt nem ismerték el és a román megszállás miatt nem akadt más, politikailag elfogadható, legitim erő az országban.

Végül Clemenceau (az angolokkal közösen) úgy döntött, hogy egy Antant-diplomatát küld Budapestre, hogy kiderítse: miként lehetne törvényes rendet kialakítani Magyarországon, mégpedig legitim kormánnyal és parlamenttel, mely aztán hivatalos békeküldöttséget tudna Trianonba meneszteni, az 1920 januárjában megkezdeni tervezett béketárgyalásokra. A nem könnyű feladatot Sir George Russell Clerk brit diplomata kapta, aki először 1919 szeptemberében, majd 1919 októberének végén is Budapesten tartózkodott, hogy Antant-vezetőkkel és a Friedrich-kormánnyal tárgyaljon. Clerk megbeszélései azonban nem várt irányba fordultak 1919 októberének végén, amikor egy Horthy Miklós nevezetű volt tengernagy került látómezejébe, akiről az a benyomása alakult ki, hogy alkalmas lenne az ország vezetésére.

george_clerk.jpg

Sir George Russel Clerk (forrás: npg.org.uk)

Clerk véleményében több szempont is szerepet játszott Horthy kiválasztásában: először is a későbbi kormányzó egészen biztosan nem volt kommunista, így nem állt fenn egy újabb esetleges baloldali fordulat esélye (mint az őszirózsás forradalom illetve Tanácsköztársaság idején történt). Erre garanciát jelentett Horthy konzervatív-nacionalista beállítottsága. Másodszor egyértelműen köztiszteletben álló, elismert személynek, számított, akit mind a magyar nemesség, mind pedig a köznép követni tudott. Harmadszor vezetéshez, parancsoláshoz szokott katona-emberként egy erőskezű országvezető benyomását keltette. Negyedsorban említendő, hogy 1919 őszén jelentős befolyást kivívott ki magának az országban, ugyanis egy napról napra gyarapodó 10 ezres hadsereggel rendelkezett, mely maximálisan lojális volt hozzá. Végül ötödik helyen emelendő ki Horthy Miklós magabiztos, katonás és határozott fellépésének átütő ereje is, mely nagy hatást gyakorolt az Antant-tábornokokra és a tengeri hatalomként a tengernagyi múlthoz egyébként is vonzódó britekre.

1919 októberének utolsó napjaiban már csak az alkukötés volt hátra. Mindkét fél két feltételt kötött ki ugyanis: Horthy azt, hogy az ország első számú vezetője lehessen (hogy milyen minőségben és milyen titulust birtokolva, ekkor még nem döntötték el), illetve hogy a megszálló román hadsereget parancsolja ki az országból az Antant. A nyugati hatalmak szintén két dologhoz ragaszkodtak: egyrészt ahhoz, hogy Horthy gondoskodjon egy demokratikus választásokkal létrehozott parlament és kormány felállításáról és ahhoz, hogy ez a legitim vezetés küldjön békeküldöttséget Párizsba a trianoni diktátum aláírására. Miután mindkét oldal rábólintott az alkura, az egyezség megpecsételtetett. A végső jóváhagyást persze Párizs adta meg, miután 1919 november ötödikén Horthy egyeztetett a pártok vezetőivel, a román seregek főparancsnokával (Gheorghe Mardarescu tábornokkal) és a szociáldemokratákkal (akiknek ígéretet kellett tennie arról, hogy nem vezet be katonai diktatúrát Magyarországon).

Mindezek után 1919 november 16-án Horthy fehér lovon vonulhatott be Budapestre (Szellő nevű deres lován) és bocskai-sapkás nemzeti serege élén, a román hadsereg pedig elhagyta az országot (első lépésben a Tiszáig visszaadva területeinket). Dicsőségesnek tűnő bevonulása, mely a románok menekülés-szerű távozásával járt együtt megalapozta kultuszát az erőskezű rendteremtő képében.

Legelső beszéde, melyet az ideiglenes szállásául szolgáló Gellért szálló előtt mondott el, még szemrehányásokkal volt tele, elsősorban a 9 hónapnyi (1918 október 31 és 1919 augusztus 1 közti) baloldaliság (őszirózsás forradalom illetve Tanácsköztársaság) "eltűrése" miatt:

„ … Most, itt a Duna partján tetemre hívom a magyar fővárost. Ez a város megtagadta ezeréves történelmét, ez a város porba rántotta Szent Koronát meg a nemzeti színeit és vörös rongyokba öltözött. … „

Ám a folytatás már Horthy kedvérevaló volt: kezébe került a legfelső hatalom, az ország irányítása, dönthetett államformáról, kormányokról, alkotmányról. 

horthy_1920_marc1.jpg

Horthy 1920 március elsején az Országházban (forrás: ujkor.hu)

Gyorsan alakult a konszolidáció és rendteremtés is: lezajlottak a választások, Horthy pedig kormányzó lett 1920 március elsején. A szavazás napján nemzeti hadserege biztosította a fővárosban a rendet, sorfalat állva a Gellért Hotel és a Parlament közti úton is végig. Az erős katonai jelenlét az esetleges bizonytalankodó honatyákat is kijózanította arra vonatkozóan, hogy kire is kellene adniuk szavazatukat. (Horthy meg is szerezte a szavazatok 93%-át, 141 voksból 131-et.)

Szállása innentől a Gellért szálló helyett már a Várpalota lett (1920 április 1-től), mégpedig a Krisztinaváros felőli szárny (a mai Széchenyi Könyvtár). Horthy Miklós a kormányzói tisztségét negyed évszázadon keresztül, egészen 1944 októberéig viselte. A kormányzó által teremtett jobboldali, konzervatív, nacionalista berendezkedés pedig revizionista politikával fokozatosan közeledni kezdett Németországhoz, melynek aztán egyik legfőbb szövetségese lett a második világháborúban. Ekkor azonban már kevesen emlékeztek arra, hogy hatalomra jutását annak a bizonyos nyugati hatalmakkal kötött alkunak köszönhette 1919 októberében.

Felhasznált források:

  • Ránki György: A Clerk-misszió történetéhez. Történelmi Szemle
  • Gosztonyi Péter: A kormányzó, Horthy Miklós Téka Könyvkiadó, Bp., 1990.
  • Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Osiris Kiadó, Budapest, 2004.

avonal.jpg

Ha tetszett írásom, ajánlom egyéb cikkeimet is: A Barbarossa-hadművelet,Lengyelország lerohanása 1939-ben, Adolf Hitler személyi testtőre, Trianon tanulsága,

eremitha_szeles_legujabb.jpg2021.02.20.10:13

10 komment

A Barbarossa hadművelet megindulása 79 évvel ezelőtt

2020. június 24. 14:43 - Eremitha

Épp 79 évvel ezelőtt, 1941 június 22-én indult meg a Hitler vezette náci Németország hadseregének támadása a Szovjetunió ellen abból a célból, hogy az Arhangelszk - Asztrahán vonalat elérve ("AA line") és a Szovjetunió európai területeit elfoglalva térdre kényszerítse a sztálini kommunista államot, rabszolgasorba taszítva lakosait és birtokba véve annak ásványi-, természeti kincseit, erőforrásait illetve termőföldjeit.

barbarossa_nemetek.jpg

Az alábbi térképen a nácik által tervezett "AA line" látható, vagyis a kitűzött cél, melyet 1941 decemberéig kívántak elérni, messze a német határoktól és jóval Moszkva mögött.

barbarossa_hoditas.jpg

Adolf Hitler 1941 tavaszára már elfoglalta vagy szövetségébe kényszerítette Európa nagy részét, csupán Anglia állt ellen támadásainak illetve Európán kívül az USA dacolt akaratával. A Führer azonban szentül hitte, hogy - az angliai csata kudarca ellenére - idővel megtöri majd a briteket, akik hamarosan meghajolnak előtte, főleg ha (és amikor) belefáradnak a német kordon okozta elszigeteltségbe. (Anglia meghódítását évekig halogatta, közben viszont az 1940 nyarán és őszén elvesztett 600 német vadászgépet soha nem tudta pótolni.) Amerikától nem tartott, mert heterogén, gyenge és elkényelmesedett országnak gondolta, mely képtelen a kitartó és hatékony harcra (főleg ha a tiszta vérű, felsőbbrendű és tökéletes németséggel kerül szemben).

A nácik - bár a háború küszöbén időnyerés céljából ideiglenes szövetséget kötöttek Sztálinnal - valójában a Szovjetunió népeit alsóbbrendűeknek tartották és ideológiájuknak megfelelően úgy hitték, hogy az "übermensch" németségnek egyenesen kötelessége elfoglalnia hatalmas területeiket, felhasználni kőolaj, szén, vasérc és egyéb kincseiket. A szlávokat rabszolga feladatokra szánták, mert a hitleri propaganda azt hangoztatta, hogy az árja német felsőbbrendűség a másokon való uralkodás történelmi szerepére predesztinálja őket. Hitlernek kész terve volt arra vonatkozóan, hogy a Szovjetunió európai területeit hogyan hasznosítja majd (miután elfoglalta az országot). Az ókori Róma mintájára rabszolgatartó telepeket tervezett létesíteni keleten, pontosabban gyárakat, üzemeket, melyben az oroszok a III. Birodalomért dolgozhatnak majd, az árják vezetése mellett. 

barbarossa_tervek.jpg

A Führernek kétsége sem volt afelől, hogy a 180 milliós (vagyis két Németországnál is népesebb) kommunista államot könnyedén elfoglalja majd a Wehrmacht. Egyszerűen figyelmen kívül hagyott több olyan szempontot is, melyek mind az oroszok mellett szóltak. Ilyen tényező volt az említett népességszám is, hiszen a 80 millió lakosú Németország egy elhúzódó (értsd: egy évnél tovább tartó) háború esetén nem tud akkora élőerő tartalékot mozgósítani, mint a 180 millió lakosú Szovjetunió. Szintén nem vette számításba, a hatalmas távolságokat: a németek által efoglalandó terület 2,5 - 3 millió km2 volt (a mai Ukrajna + a mai Oroszország területe az AA vonalig), ami még a teljes német hadsereg felének (3,5 millió katonának) bevetése esetén is nagyon komoly utánpótlási problémákat jelent, nem beszélve arról, hogy egy ennyire hosszú arcvonalon alig van lehetőség a mélységi védekezésre, vagy második vonal kialakítására.

barbarossa_map2.jpg

Szintén lebecsülte a német vezérkar a földrajzi és éghajlati körülményekből adódó problémákat: a tartósan mínusz 30 fokos hideg és a hatalmas hó - melyekhez az oroszok hozzá voltak szokva, ám a németeknek új volt - megviselt embert, gépet, állatot (lovat) egyaránt. Bár vannak történészek, akik szerint "tél tábornok" jelentősége túl van becsülve - hiszen a nagy szovjet előretöréseknél éppen hogy nem voltak nagy mínuszok - a hideg és a hó igenis megnehezítette a német csapatmozgásokat, a harcoló egységek utánpótlás-biztosítását és a Wehrmacht-hadműveleteket is. (Nem beszélve arról, hogy a harckocsik motorjait szinte folyamatosan járatni kellett, ami óriásira növelte a benzin-fogyasztást és így a sok ezer kilométerről történő benzin-utánpótlás volumenét is.)

Lebecsülte Hitler az amerikai kölcsönbérleti szállítmányok hatásait is, pedig az amerikaiak közel 400 ezer teherautót szállítottak az oroszoknak a harcok alatt. (A Lend-Lease szállítmányok már 1942-ben is a szovjet katonai termelés 10-13% -át tették ki.) Sajátos problémát jelentett az is, hogy a németek nem kalkuláltak a szovjet hadiipar termelékenységével és alig ismerték a T-34 -es orosz harckocsik ütőképességét. Bár ez a szovjet tanktípus számtalan tényezőjében leegyszerűsített műszaki megoldásokkal készült, kiválóan alkalmasnak bizonyult a nagy tömeggyártásra és olcsósága miatt arra is, hogy akár 58 ezres darabszámban készítve a teljes fronton - a finn határtól (és sarkvidéktől) le egészen a Fekete-tengerig bevessék a németek ellen.  barbarossa_orosztank.jpg

Az alábbi táblázat a háború alatti szovjet harckocsi-gyártás számait mutatja. Jól látszik, hogy a T-34 -es tankokból a legtöbbet 1944-ben gyártották le: közel 4 ezer darab 76 mm-es löveggel rendelkező hagyományos harckocsi készült és további 10 ezer új típusú, 85 mm-es gördült ki az orosz gyárakból. (Viszont 1941-ben, a Barbarossa-hadművelet évében még csak alig 3016 db T-34-es készült csupán.)

szovjet_harckocsi_gyartas.jpg

Végül kiemelendő, hogy bár kezdetben a Barbarossa-hadművelet német létszám- és harci-eszköz  fölénnyel indult (1941 június 22-én), ám fél év után, 1941 decemberére az erőviszonyok kiegyenlítetté váltak, majd később a nagyobb szovjet ipar és lakosságszám lassan felülkerekedett és megelőzte a német adottságokat. Sokkal később, 1944-re már kétszeres, majd két és félszeres lett mindenben a szovjet fölény.

Ami a németek támadó hadműveleteit illeti: a Barbarossa-terv kezdetben nagy sikerrel indult, a németek nagyon gyorsan törtek előre a Szovjetunióban: az északi hadseregcsoport (Heeresgruppe Nord) Leningrád felé, a középső hadseregcsoport (Heeresgruppe Mitte) Moszkva irányába, a déli hadseregcsoport pedig (Heeresgruppe Süd) a Kijev-Harkov vonalon nyomult a belső területek felé. A három hadsereg-csoport parancsnok: Wilhelm von Leeb, Fedor von Bock és az öreg Gerd von Rundstedt kezdetben sikert sikerre halmoztak. Mintegy 3,5 millió német katona taposta az orosz földet és 3500 harckocsi támadta a Vörös Hadsereget. Már 1941 július 12 –én elesett Szmolenszk, majd szeptember 19 –én Kijev végül október 25 –én Harkov.

barbarossa_map.jpg

Aztán egyszer csak jöttek a kudarcok: Leningrádot ugyan körbezárták, a város bevétele azonban nem sikerült, Moszkva elfoglalása pedig kemény diónak bizonyult. Hitler 1941 október 2-án adott parancsot a Tájfun hadművelet megindítására, Heinz Guderian pedig 2000 harckocsival 1300 repülővel és 77 hadosztálynyi katonával indult Moszkva bevételére. A moszkvai csata 1941 novemberének végén érte el csúcspontját, amikor a Wehrmacht előörsei 25 km-re állomásoztak a Kreml -től. Közben azonban Sztálin nagy haderő-átcsoportosításokra adott parancsot és a Moszkva körüli orosz csapatok utánpótláshoz és létszám-megerősítésekhez jutottak.

keletifront_eroviszonyok.jpg

A fenti táblázat azt mutatja, hogy 1941 novemberéig a németek 1,4 - 1,9 szeres fölényt élveztek a keleti fronton, mely azonban 1941 decemberétől megfordult.

A szovjet ellentámadás 1941 december 5-én Zsukov vezetésével 500 km-es frontszakaszon indult meg (Kaliny városától Jelecig) és egyetlen hónap alatt 100 kilométerrel nyomta vissza a németeket. Ezzel a Barbarossa-hadművelet hivatalosan is véget ért. Következett a keleti front történetének azon szakasza, melyben a németek utolsó nagy támadásukat készítettek elő és hajtották végre, ezúttal a déli hadseregcsoportot kiválasztva a feladatra. (A cél Sztálingrád és a Kaukázus lett.)

barbarossa_katonak.jpg

A Barbarossa-terv máig a történelem legnagyobb támadó hadműveletét valósította meg, ám nem számolt rengeteg körülménnyel, melyek együttesen az offenzíva kudarcát hozták. Ugyanakkor a kitűzött területek felét elfoglalták a németek és pozíciókat szereztek egy második támadó hullám megindítására. A végső bukás csak ennek kudarca után következett be.

eremita_uj_szeles.jpg

2020.05.24.(14:44)

135 komment

Donald Trump kontra tüntetők

2020. június 06. 14:11 - Eremitha

Donald Trump, a júniusban már 74 -et betöltő, szálloda-milliárdosból lett republikánus támogatottságú, nemzeti-populista amerikai elnök (aki mellesleg szavazatszám alapján elvesztette volna a 2016-os választásokat, csak éppen az államok számának súlyozása miatti szabály segítette győzelemhez [némi orosz hacker-támogatással] - enyhén szólva is megosztó módon kezeli az Amerikát érő válságokat. A koronavírus járványt például sokáig hárította, mondván "semmiség az egész", majd későn reagálva kezdett kapkodni az ügyben - elérve, hogy mára ott legyen a legtöbb vírus-áldozat - később pedig George Floyd meggyilkolása ügyében kezdett ködösítő kommunikációba.

trump.jpg

Ez utóbbi eset - George Floyd, 46 éves afroamerikai lakos rendőri meggyilkolása - lett végül a ma is tartó országos zavargások legfőbb oka. Azon a bizonyos napon, 2020 május 25-én Minneapolisban az a 4 rendőr (Derek Chauvin vezetésével) úgy nyírta ki Floydot fényes nappal, a nyílt utcán, mintha csak parizert vettek volna a sarki közértben, teljesen biztosra véve, hogy úgyis megússzák az egészet. Feltehetőleg nem is ez volt az első esetük, amikor feketéket "rendszabályoztak meg", csak éppen ez derült ki. Köszönhetően annak, hogy ezúttal volt a közelben valaki, aki felvegye és aztán elég tökös legyen ahhoz is, hogy a netre feltöltse. Földre kényszerítették, majd egyikük (ez a Chauvin fiú) nyakára térdelve 8 percig fojtogatta. Nappal, mindenki előtt az utca közepén. Ez volt az a kegyetlen, flegma és embertelen viselkedés, mely kiegészülve a "megtehetem, mert úgy is megúszom" érzéssel, kiverte a biztosítékot az USA 43 millió afroamerikai lakosánál.

Aztán jöttek a zavargások, melyekben noha az alap-motiváció teljesen érthető volt (és érthető most is) - kiállni a feketék jogaiért és tiltakozni az ellen, hogy a rendőrök bármit megtehessenek a nekik kiszolgáltatottakkal - felszínre hozta a törni-zúzni-rabolni akaró bűnözői rétegek randalírozását is. Ma az amerikai nagyvárosokban esténként utcára vonulók egy része kirakatokat tör be, rabol és fosztogat, a balhé kedvéért és mert így a zavargások leple alatt lopni tud (büntetlenül és azonosíthatatlan módon).

De mi a helyzet az elnökkel? Donald Trump noha kijelenti, hogy elítéli a rendőri erőszakot, valójában olyan rendszert működtet Amerikában, mely bagatelizálja a faji diszkriminációt és inkább a keményen fellépő rendőri erőszakot támogatja. Trump mögött a gazdag republikánus rétegek, a fajgyűlölő alt-right felső-közép-osztálybeliek illetve a nemzetieskedő (hó)fehérek állnak, akik a protestáns-fehéramerikai hatalom protekcionalista gazdaságpolitikáját pártolják, a legkevésbé sem bánva, ha az egyéni jogokra épülő demokrácia erős lejtést mutat a felsőbb osztályok felé, kizárva abból a szegényeket, színes-bőrűeket és latinokat.

trump_tuntetesek.jpg

Trump rendszere a demagóg, nacionalista, erőszakot elfogadó, felső-rétegeket és fehéreket privilegizáló Amerika rendszere, mellyel alapból ellentétes a demokrata párt és az antifa mozgalom köré szerveződött másik Amerika. Ebben a bizonyos "másik Egyesült Államokban" van jelen a kiszolgáltatottak támogatása, a színesek segítése, a másság elfogadása, a tolerancia gyakorlása és a demokrácia minden elemének megbecsülése. Egyre inkább úgy néz ki, hogy miként Európában, úgy az USA -ban is a két politikai oldal már nem a jobb és bal korrelációjában értelmeződik, hanem a hatalomgyakorlás két módja közti különbségben. Az erdogani Törökország és például a putyini Oroszország ugyanannak a politikai eszmeiségnek a másik végpontja, melyet ma Trump képvisel Amerikában, egy enyhébb változatban (annak dacára, hogy a Trump-adminisztráció elvben mindkettőt elítéli).

A "világ populistái egyesüljetek" szlogennek sokan várják már a kiteljesedését (idehaza is), de erre azért még sokar kell várniuk, mert a másik oldal sem gyenge: Amerikában erős bázisai vannak a jogvédelemnek és az antifa-mozgalom is jelentős tömegbázist tud utcára vinni (amint azt láthatjuk). Amellett Nyugat-Európa még jól emlékszik arra, hogy a populizmus elő-rendszerei milyen jó táptalaj tudnak biztosítani a szélsőjobbos náci-fasiszta rendszerek kisarjadásához. És bár a kommunista diktatúrákról kevés tapasztalatuk van, a másik szélsőségre sem vágynak túlzottan (azt sokkal jobban ismerik).

Trump újraválasztása idén novemberben nagyon nagy részben három dolgon múlik: az USA gazdasági helyzetén, a jelenlegi válságok kezelésén és Amerika nemzetközi politikájának alakulásán. A háromból az egyiknek (a válságkezelésnek) a sikeressége éppen ezekben a napokban dől el és Trump nem áll valami fényesen. A felmérések szerint 41,6% most a népszerűsége [forrás] ami jelentős visszaesés a tavalyi eredményeihez képest és legalább 7-8 százalékponttal kevesebb, mint amit demokrata riválisa, Joe Biden tud felmutatni. Ugyan van még 4-5 hónap a választásokig az, amit most csinál Trump a belpolitikában, nem éppen az esélyeit növeli.

eremita_uj_szeles.jpg

2020.06.06.14:11

 

Szólj hozzá!

Lengyelország lerohanása 1939-ben

2020. május 29. 00:00 - Eremitha

A második világháború kezdetét Lengyelország 1939-es német lerohanásához szokták kötni a történészek. Ekkor az Adolf Hitler vezette náci Németország hadserege (Wehrmacht) váratlanul megtámadta keleti szomszédját, hogy a "Lebensraum" szellemében bekebelezze az alsóbbrendűnek tartott lengyelek területeit. A német csapatatok 1939 szeptember elsején 1,5 millió katonával, 2600 harckocsival és 1390 repülővel, három főbb csapás-irány mentén lépték át a lengyel határokat [forrás]. Ezzel kitört a második világháború. 

lengyel_hadjarat1a.jpg

A német támadást egy szerződés-bontás és egy szerződés-kötés előzte meg, melyeknek a későbbiekben lett nagy jelentőségük. A szerződés-bontás az 1934 január 26-án aláírt német-lengyel megnemtámadási egyezmény felmondása volt Hitler részéről 1939 április 28-án (mely felért egy hadüzenettel), a szövetségkötést pedig a 4 hónappal később megszülető, 1939 augusztus 25-én aláírt Lengyel-Brit Közös Védelmi Egyezmény jelentette. (Ez kiegészítette az 1939 májusi francia - lengyel katonai egyezményt.) Az angolok és franciák 1939-es keleti szövetségkötései, leginkább annak reményében születtek, hogy Hitlert visszatartsák Lengyelország bekebelezésétől. A terv azonban nem vált be: a Führert nem befolyásolta, hogy országának keleti szomszédja a két legerősebb Nyugat-európai nagyhatalom hivatalos szövetségese. Elrendelte a "Fall Weiss" (Fehér Hadművelet) végrehajtását mindentől függetlenül.

lengyel_hadjarat2.jpg

Előbb azonban egy ultimátum és egy ürügy is kellett. Az ultimátumot Hitler a Kelet-Poroszországgal való autópálya-összeköttetés ügyében adta, vagyis követelte a lengyelektől, hogy a két német országrész közé ékelődő lengyel területeken építeni tervezett autópálya számára adjanak át felségterületeket. A lengyel kormány (Moscicki elnök és Skladowski kormányfő)  azonban ezt elutasították. Ezzel meglett a figyelmeztetés a Führer számára, a közvetlen indokot pedig egy jól megtervezett incidens adta, ez volt a "Geliwitzi incidens". Az SD, a GESTAPO és az Abwehr közös akciójában, Alfred Naoujocks SS tiszt vezetésével egy hat fős német különítmény hatolt be a lengyel határon fekvő (de Németországhoz tartozó) Gleiwitz rádió-állomásra és lengyel katonáknak öltözve egy lengyel nyelvű, provokatív szöveget olvastak be. (A lengyel egyenruha, az elfogott német kezelő-személyzet megtévesztésére kellett.) Az esetet természetesen azonnal felkapta a német sajtó és Göbbels nyomására háborús provokációnak minősítették. Hitler persze rögtön határozott lépések megtételéről beszélt és már másnap megindította a Lengyelország elleni támadást. 

Lengyelország lerohanásának haditerveit Walter von Brauchtsch hadsereg-főparancsnok és Franz Halder vezérkari főnök tervezte meg, de kivitelezésében olyan tehetséges tábornokok vettek részt, mint Gerd von Rundstedt, Wilhelm List és Walter von Reichenau. Ők közvetlen, frontális csapással törtek előre Varsó felé, míg Fedor von Bock, Günter von Klüge és Heinz Guderian északról, Ewald von Kleist tábornok pedig délről (Szlovákia felől) vonult be Lengyelországba. 

lengyel_hadjarat4.jpg

A jelentős német túlerő ellen szinte semmit sem tehettek a lengyelek. Bár pusztán a létszám terén nem volt olyan kiugró különbség - hiszen az 1,5 millió német támadóval 1,2 millió lengyel állt szemben - viszont a két hadsereg felszereltségében (annak színvonalában) már hatalmas különbség mutatkozott. A lengyeleknek eleve csak 600 harckocsija volt 1939 szeptemberében, de ezek többsége is elavult (ebből a 120 db 7TP volt a legfejlettebb, 37 mm-es harckocsilöveggel, miközben a Panzer hármasok többsége 50 mm -es, a Panzer négyesek mindegyike 75 mm-es ágyúval készült). A légierőnél még durvább volt a lengyelek lemaradása: csupán 422 harci repülővel rendelkeztek (ami eltörpült a Luftwaffe mellett) nem beszélve ezen lengyel gépek műszaki elmaradottságáról. [forrás]

nemet_lengyel_hadsereg.jpg

Az erőviszonyoknak megfelelően gyorsan alakultak az események is. Sajnos az alapból elmaradott és így hátrányban lévő lengyel katonai egységek még rossz stratégiát is választottak a védekezéshaz: nem országuk stratégiai pontjait próbálták megvédeni (időhúzásra játszva, hátha beavatkoznak szövetségeseik) hanem a határok védelmére koncentráltak zónaszerű, terület-védekezéssel. Mivel azonban ezzel túlságosan szétszóródtak (és még egymással is nehezen tartották a kapcsolatot), a németek sorra bekerítették és felmorzsolták csapat-egységeiket. Közben a lengyel légierő már a támadás 15 napjára szinte eltűnt, így a Lengyelországi légteret nagyon hamar a Luftwaffe uralta. (Érdekes, hogy később, 1944-ben a nyugati fronton megtapasztalhatták mit érezhettek légierő nélkül a lengyelek, mikor épp a németeknek nem voltak repülőik az ardenneki ellentámadásnál, majd a rajnai harcoknál.)

1939 szeptemberének közepére Lengyelország nyugati fele elesett és már csak Varsó, illetve a keleti területek tartották magukat. Ez utóbbi részre azonban a Molotov-Ribbentrop Paktum titkos része alapján szovjetek vonultak be szeptember 17-én. (A világ felé Sztálin azzal indokolta a lépést, hogy a szovjet hadsereg csupán védelmezi a Kelet-Lengyelországban élő ruszinokat.) Ezzel Lengyelország sorsa megpecsételődött, innentől a lengyelek tényleg már csak némi időhúzásban reménykedhettek. Főparancsnokuk Edward Rydz-Smigly tábornok Varsó előtt 100 km-el, a Bzura folyónál tervezte megállítani a németeket.

A bzurai csata 1939 szeptember 9 és 19 között a német-lengyel háború legjelentősebb összecsapása lett. A németek ide összpontosították harckocsijaik 60% -át, több mint 800 tankot, a lengyelek pedig mindenüket, amijük csak volt. (Ami a harckocsikat illeti: ekkoriban a Wehrmacht páncélos-állományának csak alig 13-14 százalékát adták a Panzer III és IV típusok, a 86% még mindig a Panzer I és Panzer II tipusok közül került ki. Franciaország megtámadásánál már a bevetésre kerülő harckocsik 25%-a volt a két említett típusba tartozó, a Szovjetunió elleni offenzivára pedig a Panzer III és Panzer IV àllomány végre elérte a teljes német harkocsi-arzenál 50%-át. Legalábbis a hadművelet végére.)

Mindenesetre 1939 szeptemberének közepére a lengyelek számára a tét már a lengyel főváros lett. Ám a magas lengyel harci-kedv és a Roman Abraham tábornok vezette legendás lengyel lovasság sem tudta megakadályozni, hogy a dupla akkora német haderő bekerítse a lengyeleket.

A bzurai német győzelmet követően indult meg Varsó ostroma, mely két hétig tartott 1939 szeptember 15 és 27 között. Az utcáról - utcára előretörő német páncélosokat azonban nem lehetett megállítani: Varsó 1939 szeptember 27-én éppen 27 nappal a német támadás megindulása után kapitulált. Az egykoron hatalmas országot részekre bontották: Sztálin elcsatolta a szerinte neki járó keleti részt, a maradék lengyel területet pedig a nácik két közigazgatási egységre bontották: a nyugati sávot, ahol eleve jelentős német ajkú lakosság élt a Német Birodalomhoz csatolták a középső övezetből pedig létrehozták a Lengyel Főkormányzóságot (a lenti térképen az a rész, ahol a horogkeresztes zászló látható). Ez utóbbi terület központja nem Varsó lett, hanem Krakkó. Területe: 96 069 km2, lakossága: 12,3 millió fő. Mivel eleve itt élt a legtöbb zsidó, így ezt a területet jelölték az összeurópai zsidóság összegyűjtésére (később pedig megsemmisítésére is). Itt jött létre a kontinens két legnagyobb haláltábora is: Auschwitz-Birkenau illetve Treblinka.

lengyelorszag_1939.jpg

A lengyelek azonban nem adták fel a harcot: három esetben is újrakezdték: először a szövetségesekkel együtt az emigráns lengyel kormány szervezésében (csapataik Normandia után ott harcoltak az amerikaiakkal és angolokkal szinte mindenhol Nyugat-Európában), másodszor a varsói gettó fellázadásakor 1943 tavaszán, majd a varsói felkelésben is 1944 augusztusában - szeptemberében.

eremita_uj_szeles.jpg

2020.05.29.0:01 

88 komment

A 10 kedvenc filmem a karantén alatt

2020. május 23. 12:46 - Eremitha

A márciusi, áprilisi és május első két hetére eső bezártság alatt én is azok közé tartoztam, akik a megszokottnál többet filmeztek és így vészelték át a legrázósabb hetek folytonos bezártságát. Bár még javában tart a járvány, sőt állítólag hamarosan jön a második hullám is (nyár végén), jelenleg azért egy pici lazítást érezhetünk (ha csak átmenetileg is). Visszatekintve az elmúlt két hónapomra összeállítottam azt a 10-es filmlistámat, mely elviselhetővé tette számomra ezeket az időket. Akad közte régi és mai alkotás is, több műfajból. Nézzük!

Extraction (2020)

extraction.jpg

Bevallom már nagyon vártam, hogy a Netflix új sikerfilmjét valahogyan megszerezzem és most a bezártság alatt sikerült is megnéznem. Látvány-kategóriában nagyon erős cucc és bár maga az alapsztori nem nagy szám, a film lendületessége teljesen leköti illetve kikapcsolja az embert. A részletesebb kritikák közül ez tetszett a legjobban. Ami saját véleményemet illeti: összességében bejött az Extraction, mert nagyon jól választották ki a helyszíneket (India és Banglades egzotikus városaiban járunk) és Sam Hargrave rendező is jó kis csapatot hozott össze: Chris Hemsworth kitett magáért és a csinos Golshifteh Farahani is hiteleset nyújtott. A történetről annyit: egy kiégett ex-kommandós (Chris Hemsworth) küzdelmeit láthatjuk, aki az indiai alvilág egyik vezérének megbízásából próbálja meg Bangladesből kimenekíteni annak 17 éves kamasz fiát. Szinte lehetetlennek tűnik az egész, mert több tucatnyian támadják a fickót (köztük a helyi, korrupt rendőrség is teljes létszámban), plusz egy profi fejvadász. Remek verekedési jelenetek, harc és rengeteg lövöldözés. Cool az egész, a kommandós illetve harci filmek kedvelőinek pedig TOP flash élmény.

Casino Royal (2006)

daniel_craig.jpg

A James Bond filmek sorában szerintem legjobb Casino Royalt 2006-ban már láttam egyszer és később is megnéztem egy alkalommal, de most jólesett újra elővenni. Megerősítette bennem, hogy a később forgatott részek - A Quantum csendje (2008), Skyfall (2012) és a Spectre (2015) - nyomába sem érnek Martin Campbell stílusos rendezésének. (Bár a Skyfall megközelíti ha leszámítjuk az idióta befejezést, mely nagyon gagyira sikeredett.) A 2006-ban csak 38 éves Daniel Craig egyértelműen a Casino Royalban nyújtja legjobb formáját és a Bond-lányok (akik felbukkannak oldalán) szerintem szintén ebben a részben  a legszebbek: ők Eva Green és Caterina Murino. A film alapsztorija nem olyan elcsépelt mint sok más Bond-epizódban és az egész filmnek van valamiféle stílusos eleganciája. Nagyon jól elvoltam vele, a rengeteg izgalmas akciójelenetével és a gyönyörű nők látványával együtt. Még biztosan előveszem később is (ha jön a második vírus-hullám).

Bird Box - Madarak a dobozban (2018)

birdbox.jpg

Szintén Netflixes mozi, de sajátos dráma-horror besorolásban a 2018 decemberében megjelent Madarak a dobozban (Bird Box), mely számomra kicsit a "Hang nélkül" válaszprodukciója érzést adja. Míg Krasinski thrillerében az idegenek hangra támadnak, így a főhősök teljes némaságban kell, hogy éljenek, addig a Susanne Bier rendezte Bird Boxban vakon kell szegény Sandra Bullocknak menekülnie (mert ott meg a nyitott szem a probléma). A Földet megtámadó lények ugyanis valami olyan látványt nyújtanak, hogy az emberek megpillantva őket szó szerint bekattannak és azonnal öngyilkosok lesznek. Kicsit gagyinak tűnik, de meglepően jól megcsinálták. [Ajánlott kritika itt.] A filmben már 54 éves Sandra Bullock elképesztően jó formában van (egyszerűen nem öregszik az a nő) és nem tehetünk róla, de vele izgulunk minden lépésénél. A végeredmény egy pörgős, izgulós és ütős horror (vagy thriller), mely 124 percre teljesen leköt bennünket.

Kelly hősei (1970)

kelly.jpg

Örök kérdés, hogy egy jó háborús film lehet e vicces, vagy pedig ha merészel komolytalan lenni, akkor már kapásból nem is lehet a jó háborús mozik közé sorolni? Természetesen erre az én válaszom az, hogy igenis lehet jó háborús produkciókat vicces formában is készíteni. Erre példa ugyanis Brian G. Hutton 1970-es filmje, mely a második világháborús nyugati frontra repít el bennünket (egészen pontosan: Franciaországba, Nancy környékére). Hogy miért szedtem most elő ezt a filmet? Nos, történelem-szeretőként imádom a háborús filmeket és a karantén-bezártság alatt szükségét éreztem legalább egy háborús film újranézésének. Ez a Kelly hősei lett, mert iszonyú régen láttam utoljára. Mondanom se kell: hihetetlenül jól szórakoztam. Ez a film ma is ugyanúgy vicces, mint 50 évvel ezelőtt. A sztori szerint: Kelly (Clint Eastwood) a tökéletes rablás tervével áll elő: a német vonalak MÖGÖTT akar ugyanis kirabolni egy bankot, ahol a németek aranyukat rejtegetik. A csapat, melyet megnyer a "vállalkozáshoz" színes egyéniségekből áll: Bazi Joe (Telly Savalas), Csodabogár (Donald Sutherland), Vaskalap (Don Rickles), Kicsi Joe (Stuart Margolin), Moriarty (Gavin MacLeod), Petuko (Perry Lopez).

Csernobil (2019)

csernobil.jpg

Minden év április 26-án feldobja valamelyik közösségi oldal a csernobili atomkatasztrófa évfordulóját, eszünkbe juttatva, hogy milyen tragédia történt 1986-ban azon a bizonyos napon. Így volt ez idén is, ezért úgy döntöttem, hogy a katasztrófa napján előveszem a tavaly júniusban egyszer már megnézett 5 részes HBO-minisorozatot és újbóli megtekintésével idén ilyen módon emlékezek meg az áldozatokról. A Johan Renck rendezésében, Jared Harris (Legaszov), Stellan Skarsgård (Scserbina) és Paul Ritter (Gyatlov) főszereplésével készült angol dráma kétségtelenül az utóbbi 20 év legjobb történelmi sorozata lett. Csernobil nagy kérdőjeleit boncolgatja, kiváló érzékkel bemutatva a tragédiát. Az összes részt egyben (egymás után) megnézve egy maratoni mozi délután (és este) lett a Csernobil végigtekintéséből, de megérte. A sok helyen sokkoló, néhol egészen megdöbbentő epizódok segítségével megérthető ugyanis nem csak maga a tragédia (összes körülményével és következményével együtt), de a 80-as évek Szovjetuniója is, legalábbis ami az uralkodó párt teljhatalmát és eltussolási szándékát illeti.

 Remény rabjai (1994)

remeny.jpg

Amikor egyik karantén-estémen nagyon el kellett gondolkozzak azon, hogy mit is nézzek, az IMDb oldalára tévedtem, ahol a valaha készült legjobb filmek listájának élén álló Remény rabjait pillantottam meg. Ez a film nálam is a TOP 10 legjobb film között van (és így láttam már egy párszor) most újra elővettem és egy nagyon jó estét szereztem magamnak. Az ártatlanul börtönbe zárt Andy Dufrense (Tim Robbins) fogházbeli életben maradásának, majd hihetetlen szökésének története most is rabul ejtett (hogy egy képzavarral éljek). Andy és Red (Morgan Freeman) barátsága pedig ugyanúgy emberközelivé tette az egész történetet számomra, mint sok-sok éve, mikor először láttam. Stephen King regénye ütős sztori, amiből a magyar származású Frank Darabont kivételes filmet készített. A történet annyi élet-igazságot, mondanivalót és érzelmet ad, hogy az ember alig győzi befogadni. Akárhányszor meg lehet nézni.

Hitler - A sátán felemelkedése (2003)

hitler.jpg

A történelem iránti rajongásom késztetett a Hitlerről valaha készített legjobb történelmi film elővételére. Most újra megnéztem és megint elképesztett Robert Carlyle játéka, az, ahogyan Hitlert alakítja. Bár tény, hogy sajnos a skót színész külsejében nem nagyon hasonlít a Führerre, minden más téren tökéletes megformálója a filmben. Mozdulatai, arcjátéka és kisugárzása egy olyan embert jellemfejlődését tárja elénk, aki később lángba tudta borítani az egész világot. A film gyermekkorától kíséri nyomon Hitler útját egészen a kancellári kinevezéséig, de sajnos ott meg is áll, a háborús időkre már nem jut idő. Viszont látjuk a német diktátort egyszerű kiskatonaként az első világháborúban, majd legelső nyilvános beszédekor 1919-ben és zavaros nőügyei közben is, amikor bonyolult kapcsolatba keveredik saját unokahúgával. A "Hitler: The Rise of Evil" olyan film, amiből rengeteget tanulhatunk. Élvezhetőségét pedig olyan remek színészek garantálják Robert Carlyle mellett, mint Liev Schreiber, Matthew Modine, Peter Stormare, Peter O'Toole és Julianna Margulies.

Életrevalók (2011)

eletrevelok.jpg

Ha létezik elgondolkodtató és különleges film, mely az érzelmek széles palettáját tudja felvonultatni, akkor az az Életrevalók (Intouchables) című 2011-es francia alkotás. Az Olivier Nakache - Eric Toledano rendezőpáros valóban egyedi produkciót rakott össze, parádésan jó szereposztással. A valós történeten alapuló sztoriban Francois Cluzet alakítja a nyaktól lefelé megbénult milliárdost és szenegáli származású Omar Sy az őt gondozó ápolót (Drisst). Mindketten emlékezeteset nyújtanak. A sztori egy örök érték a filmek között (Filmworlds kritika), mely ugyanúgy elvarázsolt, mint 9 évvel ezelőtt. Az Earth, Wind & Fire - Boogie Wonderland című számát a film megnézése után még külön is újra meghallgattam (annyira a film hangulatához és stílusához kapcsolódik). Az Életrevalók egyértelműen a TOP 10 tagja nálam már évek óta. Most, a karantén alatt újra elővettem és egy nagyszerű estét köszönhettem neki.

Van, aki forrón szereti (1959)

vanaki_forron.jpg

Nem csak az új és high-tech kivitelű filmek tudnak maradandó film-élményt nyújtani, hanem bizony a régi jó klasszikusok is. Erre szerintem Billy Wilder 1959-es vígjátéka a "Some Like It Hote" a legjobb példa. Tony Curtis és Jack Lemmon női ruhákban végigparádézott kacagtató vígjátéka ezredszer is megnevetteti az embert. A fekete-fehér megjelenítés ellenére a rendezés illetve forgatókönyv a legkevésbé sem belassult, sőt a mai filmekhez hasonló tempójú. A fontos szerepet játszó, 33 éves Marilyn Monroe (születési nevén: Norma Jeane Mortenson, aki a forgatás után épp három évvel lett öngyilkos) ebben a filmben még ragyogó formáját hozza. Gyönyörű és csábító, aminek persze Tony Curtis sem tud ellenállni. A két zenész ugyan a maffia elől menekül - mert szemtanúi egy véres leszámolásnak, így egy női zenekarban elrejtőzve próbálnak Floridába eljutni - végül számtalan kalandon keresztül az örök barátságra és szerelem re találnak. Igazi kikapcsolódás minden korosztálnyak.

Sherlock Holmes 1-2. (2009, 2011)

sherlock.jpg

Tudom, ez így két film, de számomra nagyon elválaszthatatlanok egymástól. Megunhatatlan alkotások, mert egyszerre jelentenek krimit és történelmet, a XIX. századi London briliáns megjelenítésével. Amellett Guy Ritchie személyes kedvencem. A Robert Downey Jr - Jude Law páros lehengerlőt alakít: fantasztikus humorral, könnyed stílussal és szerethető karakter-formálással jelenítik meg Holmes és Watson 130 éves duóját, valamivel extravagánsabb köntösben, mint ahogyan azt 1887-ben Sir Arthur Conan Doyle megálmodta. (Feltehetően ledöbbent arccal nézné végig hőseinek ilyen formájú bemutatását, ha nem halt volna meg 1930-ban.) Mindenesetre mi nézők kapunk izgalmakat, briliáns fordulatokat, élvezetes bunyókat és sziporkázó párbeszédeket is, miközben a XIX. század végi Anglia autentikus hátterében gyönyörködhetünk. Számomra az 1880-as évekbeli London bemutatása, Robert Downey Jr játéka és a sztori fordulatossága emeli ki a Sherlock Holmes filmeket a mai akciófilmek szürke tömegéből.

... és egy ráadás:

Utazók (2016)

utazok.jpg

Bár az Utazók (Passengers) 2016-os film, vagyis már majdnem 4 éves, bevallom én csak most láttam, a járványidőszakban. Morten Tyldum egy különleges és besorolhatatlan műfajú filmet készített, melyben kétségtelenül ott motoszkál a rendezői tehetség. Rákeresve korábbi munkáira, felbukkan a 2014-es Kódjátszma, ami azért nagyjából megmagyarázza, hogy nem egy kezdőről van szó és a "The Imitation Game" (Kódjátszma) színvonala indokolttá teszi, hogy Tyldum -tól egy Utazók szintű filmet várjunk. Mert hogy a Passengers ütősen jó produkció. Aki sci-finek gondolja picit csalódik, aki akciófilmnek, az lassúnak és akciószegénynek találja, aki pedig thrillernek gondolja, az kevesli a rejtélyeket és a borzongást. Nos, valójában az Utazók egyik sem. Számomra egy emberi dráma és egy pszichológiai kísérlet keveréke egy gyönyörű és elgondolkodtató történetbe ágyazva. Rájöhetünk arra, hogy sokan a magunk Avalon űrhajóján ülünk, mely valójában egy lehetőségeink hiányából alkotott ketrec, vagyis maga az életünk. Jennifer Lawrence nagyot alakít és bár Chris Pratt játékát sokan bírálták, ő is remekel ebben a korábbi filmjeitől erősen elütő történetben. A sztoriól kár bármit is elárulni, egyszerűen látnunk kell, leszámolva az olyan várakozásokkal, hogy egy sci-fit, vagy akciófilmet fogunk megnézni.

eremita_uj_szeles.jpg

2020.05.23.12:47 

2 komment

Adolf Hitler személyi testőre [10.]

2020. május 19. 13:45 - Eremitha

Aki gyakran nézeget második világháborús archív fényképeket, az Adolf Hitler környezetében könnyen felfigyelhet egy magas, jó kiállású, erőteljes alkatú fiatal SS tisztre, aki szinte mindig a Führer mellett tartózkodik. Ő Otto Günsche SS-Sturmbannführer (őrnagy) Hitler személyi testőre és adjutánsa. A SS igazolványa szerint 193 centi magas (fogságban rögzített adatlapján 189 centis) férfi 1944-ben alig 27 évesen azon kevesek közé tartozott, akiben a Führer haláláig megbízott. Günsche végigkísérte ugyanis Hitler utolsó esztendejét, ott volt halálakor is, a berlini kancellária kertje alatti bunkerben, annál a vasból készült ajtónál állva, mely mögött a Führer (feleségével együtt) végzett magával 1945 április 30-án. Ő cipelte fel holttesteket a kancellária udvarára és égette el, miközben tisztelgett a rangidős náci vezetőkkel együtt.

otto_gunsche1.jpg

Otto Günsche Jénában született 1917-ben. Korán kezdődő és gyorsan felívelő karrierjét sportos, katonás illetve nagyon magas alkatának köszönhette: alig volt 17 éves, amikor a 30-as években szerveződő náci mozgalom toborzói felfigyeltek jó kiállására és rábírták a csatlakozásra. Így a középiskolából kiiratkozva, Günsche 1934-től lett az NSDAP (Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei) majd az SS (Schutzstaffel) tagja.

Az SS -ben eleinte nem kaphatott tiszti rendfokozatot, mert soha nem volt katona, így egy gyorsított kiképzést követően altisztként, mint őrt alkalmazták a párt különböző megmozdulásain. Hitlerrel 1936-ban találkozott először és kifejezetten jó benyomást tett a Führerre. Günsche külső megjelenése tökéletesen megfelelt a nácik által terjesztett és Hitler mániájává vált "árja felfogásnak" mely szerint a "tiszta vérű" azaz minden ősében német származású árja személy egy felsőbbrendű faj tagja, aki a többi nemzet felett áll (übermensch) és ezt magas termete, szőke haja illetve magas homloka is bizonyít. Günsche épp ilyen volt, ezért is vette maga mellé később a Führer. (Érdekes hogy maga Hitler illetve az SS feje, Heinrich Himmler a lehető legtávolabb állt ettől a megjelenéstől, ami a legkevésbé sem befolyásolta őket.)

otto_gunsche2.jpg

Otto Günsche SS-Obersturmführerként (főhadnagyi rendfokozatban)

Komolyabb előrelépést a háború kirobbanása hozott Günsche számára, aki 1939-ben került a Hitler környezetébe. A források szerint 1940 június 22-én Compiegne -ben, Franciaország kapitulációjának aláírásakor már testtőrként volt jelen Hitler mellett.

1941-ben Günsche tiszti kiképzésen vett részt, majd hivatalosan is a Leibstandarte SS Adolf Hitler páncéloshadosztály tagja lett, mégpedig hadnagyként. Később, 1942-ben már mint SS-Untersturmführer szerzett harctéri tapasztalatokat a keleti fronton, a Szovjetunióban. Az 1943-as esztendő újabb fordulatot hozott az ifjú tiszt számára: január 12-én ugyanis próbaidőre Hitler adjutánsa lehetett. A munkakört 7 hónapon keresztül, egészen 1943 augusztusáig tölthette be, majd újabb fél évnyi frontszolgálat következett, 1943 augusztus és 1944 januárja között. (Ezen idő alatt a keleti fronton, majd egy ideig a megszállt Franciaországban szolgált.)

Az igazi nagy áttörést 1944 február hatodika hozta el Günsche számára, amikor véglegesen és hivatalosan is Adolf Hitler személyi testtőre és adjutánsa lett, mégpedig előléptetéssel, mint SS-Hauptsturmführer (százados). (Az SS-ben használatos rendfokozatokról.) Innentől egy teljes esztendőn keresztül, egészen Hitler öngyilkosságáig (1945 április 30-ig) a Führer mellett maradt. Közben SS-Sturmbannführeri (őrnagyi) rendfokozatot kapott és hatásköre kiterjedt minden Hitler biztonságával kapcsolatos ügyre. Ott volt Hitler találkozóin, megbeszélésein és szinte minden útján. A biztonsági szolgálat megkerülhetetlen tisztjévé vált, hiszen ha valaki a Führer elé járult, előbb vele kellett, hogy egyeztessen.

otto_gunsche3.jpg

Günsche jelen volt az 1944 július 20-án végrehajtott merényletkísérletnél is, a Führer rastenburgi főhadiszállásán, amikor Stauffenberg ezredes egy táskabombát helyezett el a Hitler által tartott megbeszélésen. Hitler túlélte a robbanást, miként Günsche is, bár mindketten megsérültek. Később az ardenneki ellentámadás kudarca után, - 1945 január 16-án, amikor az amerikaiak megközelítették a német határt - Hitlerrel együtt vonult le a berlini kancellária kertje alatt fekvő, 5 méteres mélységben megépített Führer-bunkerbe. Innen eleinte néha feljött Hitler a kancellária épületébe (mint például 56. születésnapján, 1945 április 20-án), de utolsó napjait már folyamatosan lent töltötte.

otto_gunsche4.jpg

Günsche a legfőbb náci vezetőket kíséri; balról jobbra: Keitel, Göring, Hitler, Bormann

A háború 1945 tavaszára végleg elveszett Németország számára. Hitler 1945 április 30-án öngyilkosságra készülve először Günschével közölte szándékát. Megparancsolva neki, hogy amint meghallja a Führer-szobából a halálos lövéseket, azonnal vigye fel holttestét (és felesége tetemét) a kancellária udvarára és égesse el. Günsche eleget tette a parancsnak, ő lépett be először Hitler szobájába és ő vitte fel karjaiban a holtesttét is. Egy bombatölcsérben 200 liter gázolajjal öntötte le a két testet és náci karlendítéssel várták meg (a náci vezetőkkel, Borman és Göbbels társaságában), míg a Führer teteme végleg elég. Ezt követően a bunker kiürült: többen öngyilkosok lettek (mint Göbbels, Krebs és Burgdorf) a többiek pedig menekülni próbáltak, köztük Günsche is.

Otto Günsche 1945 május 2-án, Berlin kapitulációjának napján került szovjet fogságba. Sztálin parancsot adott moszkvai kihallgatására, így az NKVD hosszú hónapokig vallatta a szovjet fővárosban. Végül 11 évet töltött börtönökben, az utolsó években már az NDK területén, Bautzenben. Itt is engedték szabadon, 1956 május 2-án.

otto_gunsche5.jpg

Günsche épp utasításokat kap a kancellárián a Führertől

Élete második 40 évét Günsche Lohmarban, Észak-Rajna-Vesztfália tartományban töltötte és csak 86 évesen, 2003-ban halt meg szívelégtelenségben.  Életvidám optimizmusát és örök jókedvét az utolsó pillanatokig megőrizte. Képek tanúsága szerint idősen is aktív társas életet élt. Három gyermeket hátrahagyva hunyt el, szeretett Németországában.

otto_gunsche6.jpg

A fenti képen fehér öltönyben, már idősen látható Günsche, amint barátaival találkozik. Hosszú és érdekes élet után távozott az élők sorából, utolsók közt a Führert közvetlenül ismerők közül.

eremita_uj_szeles.jpg

2020 május 19.13:45 

112 komment
süti beállítások módosítása
Remete